Apák, ők a család másik „tartópillére”, és talán csak felnőtt korunkban, jövünk rá, amikor nekünk is gyermekünk születik, milyen fontos szerepet töltenek be az életünkben. Apák napja van ma, és nagy öröm, hogy egyre többen ismerik és megünneplésére is sor kerül a családban, óvodai, iskolai rendezvényeken, de ne feledkezzünk meg arról, hogy az év többi napján is ugyanolyan fontos az apai jelenlét.
Mind a két szülő fontos
Napjainkban általában nem oszlanak meg a szerepek, hogy apa dolgozik, anya otthon van a gyerekkel/gyerekekkel és apa szinte csak egy-egy jeles ünnepen veszi ki a részét. A gyermek életében mind a két szülő fontos szerepet játszik, és ha gyerekkorban ezt nem kapja meg a későbbi életében sajnos ez kihatással lesz. „Az anya teremti meg a család harmonikus hátterét, apa meg dolgozik, keresi a pénzt” – mondták sokszor, és bizonyos társadalmi rétegnél ez így is volt/van, de mára ez megváltozott.
Az apa nem egy „másodrendű” személy a családban, ő is véghez tud vinni olyan dolgokat, mint anya pl.: nem csak anya tud pelenkát cserélni, nem csak anya tudja a finom almapürével megetetni a gyerkőcöt, hanem bizony apa is. Természetesen vannak olyan dolgok, szabadidős tevékenységek, amely „apás” és „anyás”, de nem lehet e két dolog között merev határvonalat húzni, mert lehetnek olyan élethelyzetek, amikor helyt kell állni anyának apaként és fordítva.
Minőségi együtt töltött idő = érzelmi kötődés
2019-ben nem ritka az olyan család, ahol versenyfutás van az idővel, hiszen be kell látnunk ilyen világot élünk. Az apáknak fontos, hogy érzelmi kötődés is maximálisan kialakuljon a gyermeke (gyermekei) és közte, és ehhez a mindennapokban is jelen kell lenni, mert az anyagi biztonság nem elég. Egy új telefonnal vagy egy távirányítós autóval csak egy ideig boldog a gyerek, a tárgyaktól nem kapja meg mindazt, amit az apa jelenlététől. Amikor apával játszik a szobában, apa elviszi focizni, apa ott van az iskolai rendezvényeken, ezek olyan hatással vannak a gyermekre, amely kihat egész életére és húsz év múlva is emlékezni fog rá (a telefonra kevésbé).
Nem csak a közös vacsorákra, a napi „rutin feladatokra” kell gondolni, előtérbe kell helyezni, hogy apa és gyermeke kettesben is legyen, és minőségi időt töltsenek el egymás társaságában. Ezeket az együttléteket nem lehet halogatni, „most nem érek rá, de holnap bepótoljuk” és hasonló kifogásokat keresni, mert a gyermek hamar felnő, iskolai programjai lesznek, barátai és egyre kevésbé igényli a napi 24 órás együttlétet. Ahogy mondani szokták „18 évesen ne akard a hintába ültetni, ezt előbb kellett volna megtenned.”
Milyen apának lenni? Erre egy édesapa válaszol.
„Apának lenni csodálatos érzés, mérföldkő egy férfi életében, egyben nehéz feladat és emberpróbáló felelősség is. Nem kell hozzá tökéletesnek lenni, nem kell megfelelési kényszerrel küzdeni, egyszerűen csak cselekedjünk ösztönösen, hiszen az apai megérzések is lehetnek olyan (vagy hasonló) jók, mint az anyai. Amíg lehetőségünk van rá, legyünk minél több időt a gyermekünkkel, mert ez jobban „megtérül”, mint a munkahelyen töltött idő. Nem arra fog emlékezni, milyen „kütyüt” vettél neki, hanem arra, milyen jót kirándultatok vagy társasoztatok.”
… és szerintem abban minden édesanya egyetért, hogy nagyon jól áll a férfiaknak az apaság!
(fotó: pixabay.com)
