Komló – Alig kell elhagynunk a belvárost és gyönyörű helyeket találhatunk.
Egy helyi Facebook csoportban olvastam a felhívást mely szerint szombaton túrát szerveztek az Olajos tóhoz. Mivel délelőttre pont nem volt programom, gondoltam lenézek a Városház téri találkozási helyre.
Sajnos azt nem mondhatom, hogy tömeg várakozott volna a 10 órás indulásra, de ez sem az én, sem a két újonnan megismert túrázó társam, Müller János és Ujfalusi Máté kedvét nem szegték. Úgyhogy egy rövid ismerkedést követően, kicsivel 10 óra után elindultunk első uticélunk irányába Gesztenyés felé.
Útközben a Kaszánya patakról beszélgetve felvetettem, hogy még sosem láttam pontosan hol vezették a föld alá, ezért miért ne alapon ezt is útba ejtettük, és megnéztük, hogy a Carbon épülete mögött hogy nyeli el a viszonylag nagy magasságú csatorna a patakot. A városunk alatt végig kanyargó Kaszányáról ebben a cikkünkben írtunk részletesebben.
A rövid kitérőt követően folytattuk eredeti útvonalunk, és Jex Simon első komlói bányamérnök házát elérve bekanyarodtunk a Zobáki erdőbe.
A hangulatos erdei tájba a cseresznyáki kiskertek alatt található illegális szemétlerakó csúfított bele. Lehangoló látványt nyújtott a domboldalon szerte szét dobált hulladék. A helyet elhagyva viszont rövidesen megérkeztünk fő célunkhoz az Olajos tóhoz. A felgyűlt esővízből kialakult tó népszerű pihenőhelye a közelben élőknek.
Egy kis pihenő után tovább indultunk Zobák Akna érintésével Anna Akna irányába. A zobáki romokat most nem néztük meg. A hellyel már mi is foglalkoztunk többször. A hajdani bányaüzemtől az Altáró rendszer vonalában haladtunk a Szerencse táró felé.
A bányászati emlékhelyet nem egyszerű megtalálni. Ipari területek kerítései mentén különféle kis ösvényeket követve jutottunk ki végül a tisztásra ami Komló történelmét tekintve nagy jelentősséggel bír. Itt indult meg először a széntermelés 1897-ben. Ezen a táróbejáraton érkezett az első csille komlói kőszén a felszínre, szóval valóban nagy jelentőségű helyszín.
Érdekesség, hogy a régi bánya meddőhányója is látszik még, már nem nagyon találni olyan helyet ahol így felszínen maradt a kitermelt salak.
Innen lesétáltunk a közeli Glanzer táróhoz, ami sajnos rosszabb állapotban maradt meg. A táró Glanzer Gyula pécs-szabolcsi bányamérnökről kapta a nevét. 1896-ban kutattak itt kőszén után.
A bányász múlthoz köthető helyszínek után visszaindultunk a Majális tér felé onnan pedig a “Rákosi lépcsőn” le a belvárosba. A lépcsőt az elmondottak alapján a Rákosi korszakban építették, hogy a Majális téren élők könnyebben meg tudják közelíteni lakóhelyük.
A túra ötletgazdái, akik mindketten hivatalos túravezetők tervezik folytatni az ingyenes kirándulásokat. A túrákhoz bárki csatlakozhat, információkért pedig a fent is említett csoportot érdemes figyelni.
