Komló – Most, hogy közeledik a halloween, ami nem egyenlő a mindenszentekkel (erről itt írtunk bővebben) hoztunk egy igazi elátkozott komlói tárgyról szóló történetet melynek a vége mégis pozitívan zárul.
Számos legenda kering a világon különféle elátkozott tárgyakról, ezek közül az egyik legismertebb egy angliai szék története.
A legenda szerint még 1702-ben átkozta el kedvenc kocsmai székét egy Thomas Busby nevű halálra ítélt bűnöző, miután kivégzése előtt elfogyasztotta rajta utolsó vacsoráját.
„Aki innentől kezdve bele mer ülni ebbe a székbe, pusztoljon halálnak halálával.” – szólt az átok.
Az átkozott szék ezután hosszú évszázadokig a thirski kocsmában várt áldozataira. Először a második világháború idején figyeltek fel a tárgy különleges tulajdonságára. A kocsmát ekkor főként katonák látogatták, akiknek feltűnt, hogy azok a társaik akik beleültek a székbe nem tértek vissza a harcmezőről.
1967-ben a Brit Légierő egyik pilótája ült a székben, majd néhány nappal később egy fának csapódott és meghalt. Az áldozatok között volt még egy Köműves, aki tudott az átokról, mégis beleült kíváncsiságból a székbe, pár nappal később belezuhant egy gödörbe és szörnyethalt.
Az áldozatok száma addig nőtt még végül a kocsma tulajdonosa 1972-ben egy helyi múzeumnak adományozta az ülőalkalmatosságot, ahol a biztonság kedvéért a falra szögelték, hogy véletlenül se ülhessen bele többé senki.
A komlói betyár elátkozott korsója
A bevezető után most nézzünk egy másik átokkal sújtott kocsmai tárgyat, méghozzá Mórócnak, a komlói vidék utolsó betyárjának kedvenc kancsóját.
Az 1920-as, 30-as években járunk Komlón a Makkhetes kocsmában. Ide járt Móróc az öreg betyár és Taddeus atya is a település közkedvelt plébánosa, akit csak Tádé papnak neveztek a helyiek.
Mórócznak saját korsója volt a kocsmában, a közönséges cserépkorsót a betyár halála után egy külön kis polcon tartották mellette a következő felirattal:
“Móróc betyár kancsója, aki ebből iszik, az meghal.”
Kísértetiesen hasonló a szöveg, mint a feljebb említett angliai legendánál, de igazán csekély az esélye annak, hogy a betyár ismerte a szék történetét. A kocsma tulajdonosa talán reklámnak, vagy viccnek szánhatta a feliratot, a korsó viszont elkezdte szedni az áldozatait.
Egyszer egy fiatal férfi fogadásból ivott a korsóból, majd miután hazafelé a motorjára ült a kocsmához közeli utcasarkon halálra zúzta magát. Másodszorra egy vásárosdombói lókupec tett próbát az elátkozott tárgyal. Ő le sem tudta venni a szájáról a korsót, ivás közben ülő helyzetben meghalt szívinfarktusban.
Az eseteket követően híre ment a kocsma elátkozott korsójának, volt aki csak azért tért be a Makkhetesbe, hogy megnézhesse a félelmetes tárgyat. A kocsma közönsége el is kezdte kérdezgetni Tádé papot, hogy ő vajon mer-e inni belőle.
A sok unszolás hatására az atya kétszer is megpróbálkozott inni az átkozott kübliből, de a kocsmárosnak elég volt az eddigi két haláleset, nem szeretett volna még egy rendőrségi ügyet, ezért minden alkalommal lebeszélte róla. Az emberek viszont továbbra sem hagyták a témát.
A pap ezért elment Bakócára, hogy ott beszerezzen egy pontosan ugyanolyan kancsót, melyet aztán titokban kicserélt az elátkozottra, az eredetit pedig szenteltvíz tartónak állította be a sekrestyébe.
Az atya ezután a kocsma egyik forgalmas napján bejelentette, hogy iszik a korsóból. Miután kortyolt a többek által elátkozottnak hitt tárgyból, és életben maradt a tömeg ünnepelni kezdte a babona megtöréséért. Ezután kézről kézre járt a kancsó, az ünneplés közben többen ittak belőle, mindenki örült. A plébános viszont nem osztozott a többiek boldogságán.
A bűntudat miatt egy nappal később bevallotta a kocsmárosnak a cserét. Aztán jött a nem várt fordulat.
Kiderült, hogy a kocsmáros már hetekkel korábban kicserélte a korsót Bakócán, hogy megelőzze a további bajokat, vagyis a plébános a már előzőleg kicserélt korsót cserélte vissza az eredetire, szóval mégis az igazi, átkozott edényből ivott és túlélte.
Cikkünkhöz mint már többször Csikós Ferenc Komlói Legendák című könyvét használtuk. Az eredeti történet “A betyár kancsója” címmel található a kötetben.
/címlapképünk illusztráció: Régi kancsó a Komlói Helytörténeti és Természettudományi Gyűjtemény raktárából, fotó: 7300/ Ezúton is köszönjük a múzeum munkatársainak segítségét.
