Komló – A forradalom szele városunkat is elérte, 1956 októberében tüntetések, halálos áldozattal járó összecsapások, rabkiszabadítási akció és egyéb izgalmas és egyben tragikus események történtek a felbolydult bányászvárosban.
Október 23-án, a forradalom kitörésének napján és az azt követő pár napban Komlón még nyugalom volt, működtek a bányák, nem voltak utcai megmozdulások egészen október 26-ig.
Aznap este több tüntetést tartottak a városban. A Petőfi téren gyülekező fiatalokból és munkásokból álló tömeg kövekkel és téglákkal dobálta meg a kivonuló rendőröket, akik riasztólövésekkel és könnygázzal válaszoltak.
Később aztán a pártházból (ma múzeum – a szerk.) tüzet nyitottak a tömegre, a lövöldözésben pedig egy vájár az életét vesztette. Az eseményekről korábbi cikkünkben olvashattok részletesebben.
A város egyik fő hírforrása ekkoriban az Új Komló című újság volt, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt lapja volt, vagyis a hatalom szemszögéből számolt be a történésekről.
Így nem meglepő, hogy a november 13-i számukban Kádár János terjedelmes rádióbeszédének leirata szerepelt a címlapon, melyben ellenforradalmi megmozdulásnak titulálták az eseményeket, bár talán, hogy némileg tompítsanak ezen, békés tüntetésről és a dolgozók jogos követeléseiről is szó esett.
Ami számunkra most érdekesebb, hogy milyen hatással voltak az események városunk és környékünk életére. A címlap tetején, Kádár beszéde felett egyből a Baranya Megyei Rendőrkapitányság felhívását olvashatjuk, melyben arra kérik a lakosságot, hogy szolgáltassák vissza a hozzájuk került lőfegyvereket és egyéb katonai eszközöket.
Megnyugtató Komló város közellátása
Egy cikkben arról is olvashatunk, hogy rövidebb nyitvatartási idővel, de a legtöbb városi üzlet újból kinyitott, kivétel volt a kökönyösi „iparcikk bolt”. A város élelmiszerellátását is biztosították, 10 napra elegendő lisztkészlete volt Komlónak ezekben a napokban. Állítólag tejből is volt elég, bár voltak üzletek, ahol a szállítási nehézségek miatt csak a déli órákban érkezett meg. „Nem igaz a rémhír, hogy a rizs petróleumos” – terjedt egy ilyen pletyka, mely szerint az volt. Zöldség- és burgonyaellátásban viszont volt probléma a vasúti közlekedés akadozása miatt.
A városban történt zavargásokról viszont egy sort sem találtunk.
Őszinte hangon
A következő érdekes írást a december 7-i számban olvashatjuk, melyben feltűnik némi önreflexió:
„Nehéz ma újságírónak lenni és írni. No, nem azért, mert nehéz megírni az igazat, hanem azért, mert még mindig benne él az újságíró abban a bűvös körben, melyet azok alkottak, akik féltek az újságírói szabadságtól, s inkább elnyomták az igaz szót, mintsem engedték annak megírását.
Nagyon jól emlékszünk, pár hónappal ezelőtt született olyan határozat a komlói párt-végrehajtó bizottságon, hogy az újságírók által megírt cikkeket leközlésük előtt be kell mutatni a pártbizottság első vagy másodtitkárának. Az ő engedélyük nélkül riportot, cikket, bíráló írást leközölni az »Új Komlóban« nem volt szabad, mert ahogyan mondták:
– Elvégre akármit mégsem írhattok.
Mi más volt ez, mint bizalmatlanság, a szabadon leírt és kimondott szó cenzúrázása, az igazság elnyomása, a bíráló írás – különösen, ha az valamelyik vezetőről szólt – elfojtása? Ezt az önkényt törte meg október 23-a.”
Hogy mennyire volt ez így, azért kérdéses, hiszen továbbra is a hatalom felügyelete alatt maradt a lap, bár ennek ellenére lelkesen írtak függetlenségükről.
„Megfogadjuk, soha nem hallgatunk el semmit a nép előtt. Mindent elé tárunk. Legyen jó vagy rossz. Minden véleménynek helyet adunk a lapban.”
Ebbe a számba így némi kritika is belefért, a cikken belül a helyi munkástanács tagjainak kifizetéseit bírálták. A tanácsot egyébként ekkorra már feloszlatták.
