Komló – Rengeteg érdekességet rejt városunk múltja. Például ki gondolta volna, hogy a városhoz közeli erdőben egyszer eltemettek egy talicskát.
Persze egy földbe temetett talicska önmagában nem lenne annyira érdekes, viszont ennek az eszköznek egy igazi sírhelyet emeltek.
Miért emel bárki síremléket egy talicskának?
Mint oly sok mindennek, ennek is a bányához volt köze. Béta bányán a meredek dőlésű széntelepek miatt a kezdeti időkben talicskát használtak anyagmozgatásra. Amikor felváltotta a fizikailag is megterhelő, elavult eszközt egy modernebb („kutya”), a dolgozók jelképesen elbúcsúztatták a talicskát.
Kutya: Fémből, lemezből készült csilleszerű kisebb szekrény, melynek az oldala nyitható volt, így könnyen üríthető. Kb. 3 talicska tartalma fért bele. Csilleszerű alváza volt, kisebb keréken, 40 cm-es nyomtávval. A lehető legvékonyabb sínen gurult.
„Nem a fájdalom könnyeivel, hanem örömkönnyekkel búcsúztunk régi munkaeszközünktől. Ezen az ünnepségen még azok a gyerekek, leendő bányászok is jelen voltak, akiknek a bányász apjuk mesélt a hátgörnyesztő munkatársunkról” – olvasható Molnár Sándor „Béta-bánya életéből” című könyvében.
A sír és a „sirató”:
A korabeli sajtó több cikkében is megemlékezett a szertartásról. Molnár Sándor írása alapján pedig azt is meg tudjuk mutatni, milyen volt a sírhely, és azt is, ami benne volt.
Talicska-Táli sírja az évek során sajnos eltűnt, pont mint a bánya, ahol használták.
Molnár Sándor egyébként éppen a második kötetén dolgozik, amely néhány hónap múlva kiadásra is kerülhet.