Új sorozatunkban minden hétvégén közzéteszünk egy-egy érdekes részletet a jövőre Bányásznapokon megjelenő Komló Lexikonból.
Készül a Komló Lexikon, melyben A-tól Z-ig rövid lényegretörő szócikkekben mutatják be városunk történetét. Olvashatunk benne az iskolákról, épületekről, vállalatokról, valamint a város kulturális és sportéletének jelentős eseményeiről és szereplőiről is. Az 500 oldalasra tervezett könyvben várhatóan ezer, lexikonokra jellemző tömörségű írás kap majd helyet.
Sorozatunk negyedik részében Dávidföld történetét járjuk kicsit körbe. Városrészünk a legenda szerint egy Dávid nevű családról kapta a nevét, akik még a török időkben a fosztogatók elől menekültek az egykori Szopokról (ma Mecsekfalu – a szerk.) a mára róluk elnevezett területre. A teljes történet Kiss József „Komló Kincseiből” című kötetében olvasható.
A Komló Lexikon szerzői így írnak a városrészről:
Kökönyös nyugati lakóterületének többszintes épületeitől nyugatra lévő platón illetve a domboldal déli-északi oldalán kialakított családi házas lakóövezet. Elnevezését a komlói emlékezet egy Dávid nevű gazdához köti, akinek nagyobb földje volt itt. Beépítése az ötvenes évek második felében kezdődött.
Az első időkben iker családi házakat építtetett az akkori szénbányászati vállalat. Összesen 284 lakás készült el a Munkácsy Mihály, az Orosz Gyula (ma Széchenyi István), a Székely Bertalan, a Szinyei Merse Pál, az Ifjúság, a Madarász Viktor, a Rippl Rónai József, a Zichy Mihály és a Lotz Károly utcákban. 500-700 négyszögölös telkeken általában 2 szobás ikerházak épültek. A komfortot a vezetékes víz és az áram jelentette, szennyvízelvezetés ekkor még nem volt. A 60-as években ezeket a házakat a benne lakók megvásárolhatták.
1959 szeptemberében adták át a 16 tantermes általános iskolát. Az alapvető igények kielégítésére készült élelmiszerbolt, zöldségbolt, húsüzlet valamint orvosi rendelő és orvoslakás is. Ezt követően is Dávidföld maradt Somággal egyetemben a családi házak építésének terepe. Ekkor már jelentősen nagyobb alapterületű 3-4 szobás házak épültek (pl. Gárdonyi, Dobó utcákban), majd a 80-as évektől megkezdődött a többszintes családi házak építése is a magyar zeneszerzőkről (Erkel, Bartók, Kodály, Liszt, Lehár, Dankó Pista) elnevezett utcákban és a lakóterület déli határán fekvő Mecsekfalui út mellett.
Időközben az Ifjúság utcában három darab háromemeletes társasház is felépült. A foghíjbeépítések mellett, az újabb építési hullámot a domb gerincén kialakított terület beépítése jelentette. Ez a beépítés az 1990-es évektől a mai napig tart a női neveket (pl. Anikó, Ágnes, Borbála, Krisztina) kapott utcákban. A szennyvízelvezetés megoldása és a vezetékes gáz érkezése (mindkettő a 90-es években valósult meg) jelentette a házak teljes komfortossá válását. A területen összesen 650-700 családi ház épült meg.
