Sokáig csak a szűk családi körben tudták, hogy a kegyelmi ügyet kirobbantó „Vidéki prókátor” nem más, mint egy 4 nyelven beszélő komlói ügyvéd, dr. Fülöp Botond. És bár ma már egy ország ismeri a nevét, azt még mindig csak kevesen tudják, hogy a pécsi Hauniban és a komlói Ratiban is dolgozott, és ugyan sokan szeretnék, nem tervezi, hogy indul a polgármesteri székért a városban. Öt kérdés és öt válasz komlóiaktól komlóiaknak.
Győrben született 1971-ben. Hogyan került Komlóra?
– A feleségem révén. A Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem gépészmérnöki diplomát, de akkoriban ez nem volt túlságosan keresett szakma a fővárosban. Családot is szerettünk volna a feleségemmel, viszont már akkor sem láttuk megfizethetőnek a budapesti lakásokat. Végül Pécsre költöztünk, ahol nemcsak munkát találtam, de elvégeztem a jogi egyetemet is. És hogy mit dolgoztam közben? A Hauninál kaptam állást, én fejlesztettem ki a konstrukciós részleget. Ahogy a család gyarapodott (két fiam született), felmerült, hogy családi házba költözzünk. Nem csak Pécsen, hanem a környéken is nézelődtünk, és felmerült Komló is. A feleségem szülei komlóiak, ők találták nekünk azt a házat, ahol ma is élünk. Munkahelyet is váltottam, és Komlón, a Ratiban kezdtem dolgozni.
Szeret Komlón lakni?
– Igen. Komló ugyan nem történelmi város, de azért megvan a szépsége: a természet közelsége. Bár sokáig éltünk külföldön, a gyerekek mindig akkor voltak a legboldogabbak, amikor az út végén meglátták a házunkat. Az ember a saját hazájában tud igazán otthon lenni.
Dr. Fülöp Botond 2005 és 2011 között az Európai Unió Bíróságán dolgozott Luxembourgban, a hivatal német és magyar nyelvű ügyekért felelős tanácsosaként. Egyéves versenyvizsga útján nyerte el állását, és az első magyar jogászok között dolgozott a Bíróságon Magyarország 2004-es uniós csatlakozását követően. 2013. március 1-jén kezdte meg ügyvédi tevékenységét, a Pécsi Ügyvédi Kamara tagjaként. Magyaron kívül angolul, németül és franciául beszél. Házas, két gyermek apja.
Amikor felfedte a kilétét, a városban többen is megjegyezték, örülnének, ha a „Vidéki prókátor” lenne a város új polgármestere. Mit gondol erről?
– Szeretem a munkám, és jelenleg nem látom magam polgármesterként. De ügyvédként szívesen segítek bármiben, amennyiben felkérnek rá.
Miért pont a „Vidéki prókátor” nevet választotta, amikor közéleti íróként publikálni kezdett a Facebookon? Az identitásának része a vidékiség?
– Talán éppen nem jutott eszembe jobb, de az tény, hogy nagyon fel tud dühíteni, amikor a tévében úgy beszélnek a vidéken élőkről, mintha itt nem lenne internet, csak M1, és semmiről nem tudnánk tájékozódni. Pedig ugyanúgy követjük az eseményeket, mint a fővárosban, és teljes mértékben ismerjük az országos közéletet. Az, hogy valaki mennyire tájékozott, nem azon múlik, hogy hol él.
Mégsem indulunk egyenlő esélyekkel.
– Ez így van. Az állam magára hagyta a vidéket. Amit a legjobban hiányolok, azok a kollégiumok és a jól működő közlekedés. A szegényebb családokból, és sokszor a kis falvakból érkező gyerekeknek esélyünk sincs, hogy akár a legközelebbi városban lévő, minőségi oktatást nyújtó intézményben tanulhassanak. Ha a közlekedést még meg is tudják oldani valahogy, a lakhatást a magas albérletárak miatt már nem, állami férőhely pedig nincs elég. Arról pedig, hogy külföldön vegyenek részt bármilyen képzésben, nem is álmodhatnak. Magyarországon a társadalmi mobilitás évtizedek óta csökken, a szülők társadalmi státusza, anyagi helyzete és földrajzi elhelyezkedése meghatározza a gyermekek jövőjét. Ezen lenne a legfontosabb változtatni.
