Komló – A törődésen alapuló szemlélet lehet a siker kulcsa. Széplábi András gyakorlati oktatásvezetőt kérdeztük az eredményről.
A szülők iskolaválasztását segítő Kölöknet portál (www.koloknet.hu) tette közzé néhány napja a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. független vizsgálócég listáit, a magyarországi középfokú oktatási intézmények rangsoráról. A Pécsi SZC Komlói Szakgimnáziuma, Szakközépiskolája, Szakiskolája és Kollégiuma (vagy ahogy a komlóiak ismerhetik: az egykori Steinmetz-Kazinczy és a régi 501-es Szakképző, a Vájáriskola egyesüléséből létrejött intézmény) bekerült az ország 50 legjobb iskolája közé. Ennek apropóján beszélgettünk Széplábi András gyakorlati oktatásvezetővel.
A listán több rangsor is megjelent, az iskolai sajtóközlemények is hol 16., hol 26. helyről írtak. Hogyan is kell ezeket a helyezéseket pontosan értelmezni?
Sz. A.: Először is azzal kezdeném, hogy ez az oldal elsősorban a szülőknek kíván segítséget nyújtani abban, hogy gyermekük számára a legmegfelelőbb középiskolát választhassák. Ugyanakkor az iskolában folyó oktatási-nevelési tevékenység (különösen az utóbbi) nagyon nehezen számszerűsíthető, nehéz objektív mérőszámokkal jellemezni egy intézmény pedagógiai munkáját. A hagyományos rangsorok elsősorban a kimeneti eredmények alapján minősítették az iskolákat, kiemelten a sikeres érettségi és a felsőoktatási továbbtanulás arányszámaival. Egy ilyen rangsorban egy alapvetően szakképzést folytató intézmény nagyon kis eséllyel jelenik meg. Éppen ezért egyre több független vizsgáló szervezet igyekszik figyelembe venni az úgynevezett hozzáadott értéket, azaz röviden: hogy honnan hová jutnak el az adott iskolában a tanulók. A nevezett oldalon 3 ilyen rangsor található. A harmadik az összesített rangsor, vegyesen minden intézménytípusból, ezt a gimnáziumok uralják. A másik két lista intézménytípusonként értékeli az iskolákat: gimnáziumok, szakgimnáziumok, illetve középiskolák (itt szerepelnek az olyan, vegyes profilú iskolák is, mint pl. a komlói). Az első lista a hagyományosabb, kimeneti méréseken alapuló rangsor, ezen a 26. helyet foglaljuk el országosan, míg a másik listán, ahol egy meghatározott időszakban mutatott fejlődés, hozzáadott érték mutatóit is figyelembe veszik, a 16. helyet (egyetlen baranyai szakközépiskolaként).
Mennyire előkelő ez a helyezés?
Sz. A.: Nagyságrendileg kb. 2300 középfokú feladatellátási hely van jelenleg Magyarországon, ezen belül kb. 650-700 gimnázium. Vagyis ebben a „versenyben” kb. 1600-1700 szakközépiskola, szakgimnázium vagy vegyes profilú „induló” közül kerültünk be a legjobb 50 közé, a felső 1-2%-ba.
Véleménye szerint minek köszönhető ez az eredmény?
Sz. A.: Elképesztően sok munkának, és a szakképzésben így vagy úgy részt vállalók hatékony együttműködésének. Összetevője ennek a konkrét iskolai pedagógiai munka, az iskolán kívüli tevékenységek, a gyakorlati képzőhelyekkel kialakított szoros kapcsolat, a várossal, a régióval, annak hivatalaival ápolt jó viszony; rengeteg szereplő támogatása és együttműködése.
Mit emelne ki, melyek a legfontosabb elemei az említett munkának?
Sz. A.: A legalapvetőbb és mindenkinek elsőként eszébe jutó elem természetesen az iskola tantestülete, hiszen ők végzik az oktatás-nevelés közvetlen feladatait. Én úgy látom, ez a tantestület alapvetően képes volt reagálni az elmúlt 20-30 év változásaira: a megváltozott tanulói környezetre, a tanulók és szülők változó igényeire. Rengeteg energiát fordítunk a pedagógusok továbbképzésére, szakmai módszertani fejlesztésére, aminek meg is van az eredménye.
Szintén nagyon fontos elem a közvetlen és személyes kapcsolat a gyerekekkel: valamennyi hozzánk kerülő tanuló számíthat arra, hogy osztályfőnöke, tanárai és az iskolavezetés legmagasabb szintje is közvetlenül elérhető lesz számára, és egyfajta egyéni, személyre szabott menedzsment fogja támogatni, a menzabefizetés adminisztratív nehézségeitől a gyakorlati képzőhelyre eljutáson át olyan, látszólag mellékes kérdésekig, hogy evett-e aznap már valamit. Ezt mi magunk között a nyitott ajtók rendszerének nevezzük: nincsenek olyan „ajtók”, sem képzeletbeliek, sem valósak, amelyek zárva lennének a tanulók előtt.
Harmadikként talán azt emelném ki, hogy ezt a fajta, egyéni törődésen alapuló szemléletünket igyekszünk átvinni a gyakorlati képzési helyekre is: folyamatosan kapcsolatban állunk azokkal a cégekkel, ahol a tanulók a gyakorlati idejüket töltik. Igyekszünk pedagógiai, szakmai segítséget nyújtani, és természetesen fordítva is: szívesen fogadjuk és lehetőleg a pedagógiai eszköztárunkba emeljük a cégektől érkező javaslatokat, hasznos tapasztalatokat. De szeretném kihangsúlyozni: tényleg könyvet lehetne írni arról, ki mindenki és milyen módon kapcsolódik egy-egy iskola oktatási feladataihoz, én itt most tényleg csak a talán legjellemzőbbeket emeltem ki.
Jelenleg milyen képzések vannak az intézményben és a közeljövőben ez a lista bővülhet-e?
Sz. A.: Jelenleg a szakgimnáziumban informatikai, szociális és közgazdasági ágazati képzés folyik. A szakközépiskola a gépi forgácsoló, a hegesztő, az épület- és szerkezetlakatos, valamint az eladó szakmákat kínálja a nyolcadikosoknak, míg a szakiskola a sajátos nevelési igényű tanulóknak kínál piacképes rész-szakképesítéseket, jelenleg sütőipari és gyorspékségi munkás, lakástextil-készítő és fogyóelektródás hegesztő területen. A szakmakínálat esetleges bővítése elképzelhető, de itt 3 tényezőt figyelembe kell venni. Egyfelől, a korosztályos gyereklétszám nem nő, tehát hacsak nem választják arányaiban jelentősen többen a szakképzést, akkor nem reális bővíteni a szakmakínálatot. Nagyon fontos alapelvünk, hogy kizárólag olyan szakmákat indítunk, amelyeknek a régióban van munkaerőpiaci relevanciája, valós munkaerőigény áll mögötte. Harmadrészt a szakképzés átalakítása épp zajlik az ipar 4.0 igényei mentén, egyelőre így egészen új területekre nem kívánunk betörni, amíg nem látjuk, hogyan tudunk alkalmazkodni az új rendszerhez. Természetesen, ha valós képzési igény lép fel, arra képesek vagyunk reagálni, különösen esti iskolarendszerű osztályok indításával.
Végezetül azt szeretném megkérdezni, merre tovább? Változott, változik valami?
Sz. A.: Igyekszünk a dolgot a maga értékén és helyén kezelni: örülünk, de nem több (és nem is kevesebb) ez, mint egy jó külső visszajelzése annak, hogy az a rengeteg munka megéri, és az irány általánosságban jó. Hogy merre tovább? Ugyanerre, csak még jobban, még többet, még odaadóbban. A világ, azon belül is az oktatási rendszer és a tanulók is folyamatosan változnak, mi pedig igyekszünk nemcsak alkalmazkodni ehhez, hanem előtte is járni ezeknek a változásoknak. Abban mindenképp bízom, hogy ha sikerül felhívni a szülők, tanulók figyelmét magunkra egy ilyen eredménnyel, akkor még többen, még szívesebben választanak minket a beiskolázáskor, akár már a következő tanévben is.
