Hangosan zizegnek, bejönnek a lakásba, idegesítőek, büdösek, és mindenhol ott vannak.
Az ázsiai márványospoloska és a vándorpoloskák az utóbbi években vetették meg ízeltlábaikat hazánkban. Az invaziv faj a globális kereskedelem által került Európába.
Rossz hír, de a kis rohadékok nagyon is jól érzik magukat nálunk, megfelelő számukra a klíma és természetes ellenségeik sincsenek.
Azon felül, hogy csapatokba verődve dzsasztáznak a házfalakon, vagy részegek módjára pattognak faltól falig a lakásban, mint valami elcseszett flipper golyók, még komoly károkat is okoznak a mezőgazdaságban világszerte. Megdézsmálják a zöldségeket, gyümölcsöket. (Pontosabban a növények nedveit szívják, és a petéiket is növények leveleire helyezik el.)
A hideg idő közeledtével pedig még az ágyadból is megpróbálnak kitúrni. Több módja is van a lakásban való védekezésnek, például jó szolgálatot tehet egy szúnyogháló. Viszont, ha már bent vannak a szobában, esetleg meg lehet próbálni őket kedvesen kitessékelni, vigyázva, hogy ne ijesszük meg őket, ugyanis ekkor bűzös váladékot eregetnek. Ajánlott a procedúrához gumikesztyűt húzni.
Ha a barátságos módszert kevésbé preferálod, vagy úgy jársz mint ezen sorok szerzője, hogy a 12. kidobott darab után még mindig feltűnik egy szédült, falon csattogó egyed, akkor jöhet a titkos fegyver: a porszívó. Csak beröffented a masinát és vérgőzös tekintettel felszívod az anyaszomorítókat. Nem kell aggódni, a tapasztalataim alapján a porzsákból már nem tudnak elmenekülni.
Persze lehet, hogy egy-egy kiképzett, veterán példány elbújik majd valamelyik „valamirejóleszdesosemhasználod” tárgy mögé, a végső győzelem akkor is a tied. A lakás ugyanis egyáltalán nem a megfelelő közeg a számára, elszaporodni nem fog, maximum megpróbál áttelelni. De mivel a szobahőmérsékleten nem fog lelassulni az szervezete, így növényi nedvek hiányában hamar ki fog száradni. Game over.
