Komló – Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mivel városunk hirtelen, rövid idő alatt, szinte a semmiből nőtt ki, ezért nem rendelkezik érdekes, a távolabbi múltból származó történetekkel. De ez koránt sincs így.
Komló modernkori történelme is rendkívül érdekes és izgalmas, a szocialista éra mintavárosának szánták, kiemelten fontosnak számított. Ezekről az évtizedekről szerencsére maradt fent számos emlék, beszámoló, de a település korábbi falusi korszakáról sajnos alig maradtak történetek. Szerencsére így is megmaradt pár, hála azoknak, akik összegyűjtötték őket.
Kiss József – akinek a nevére a közelmúltban átnevezték a Gorkij utcát – helytörténeti kutatásaiban számos érdekességet tárt fel. Ugyanúgy, mint Csikós Ferenc, akinek (a mindössze 500 példányszámban megjelent) Komlói Legendák című könyvében olvashatunk a címben is szereplő legendáról.
A két szerző által gyűjtött komlói történetekből a jövőben többször is fogunk szemezgetni. Elsőként nézzük is a Komádi kereszt legendáját Csikós Ferenc gyűjtéséből.
A Komádi kereszt legendája – avagy mennyi titkot rejthet egy bucka
Ki gondolná, hogy egy elsőre jelentéktelennek tűnő úthiba, pontosabban egy bucka a parkolóban milyen izgalmas, a régmúltba visszanyúló történetet rejthet.
Pedig van Komlón, a Május 1 utca 5. előtt a parkolóban pár bucka, amelyeket – ha mások nem is – az ott élő autósok biztosan ismernek. Bosszantó lehet rájuk állni, de azt valószínűleg már csak kevesen tudják, hogy a buckák alatt néhai eperfák szeretnék áttörni az út burkolatát, ráadásként pedig azon a helyen állt egy elátkozott kőkereszt.
A legenda szerint nagyon régen egy Komádi nevű, fukar és kegyetlen földesúr birtokolta a területet. A gonosz földbirtokos sanyargatta a cselédeit, akik ezért átkozták urukat. A földesúrnak volt négy gyermeke, akiket viszont nagyon szeretett. A sanyargatott alattvalóinak átka végül őket sújtotta.
A nagyobbik fiát pont a mai parkoló helyén ütötte agyon a villám, ezért állította Komádi a keresztet. Viszont annyira fukar volt, hogy a kereszt árának felét nem fizette ki a kőfaragónak. Egy évre rá meghalt a második fia tüdővészben (tbc), aztán újból egy évvel később a harmadik fia is elhunyt kolerában.
Egy lánya maradt, aki egy szegény fiúba szeretett bele, a frigyről pedig hallani sem akart az apa, ezért kiátkozta a lányt, miután az mégis a szerelmet válaszotta. A lány bánatában – egy évvel a harmadik fiú halála után – szintén elhunyt.
Erre a negyedik csapásra tért meg Komádi, aki kifizette tartozását, a kereszt köré pedig négy eperfát ültettetett. A földesúr esténként ide járt imádkozni és öntözgetni a fákat, de egy évvel lánya halála után ő is elhunyt. Ezután a hely zarándokhellyé vált.
Végül jött a szocialista városépítés a 60-as években
Az 1960-as évek végén a ház építésénél aztán kivágták a hatalmas eperfákat, amelyeket egy pécsi kádár vett meg boroshordóknak (nem biztos, hogy jó ötlet inni belőlük). Utána a feszületet akarták kiszedni a helyéről egy dózerrel, de a munkagép lánctalpa megszakadt, amikor a kereszt talpához ért. A dózeres ismerte a legendát, ezért szólt az akkori plébánosnak, hogy vitesse el ő a keresztet. Végül a komlói templom mellé került a légópince bejáratához, de már 95-ben azt írta Csikós, hogy benőtte a gaz, elnyelte a föld.
A keresztet mi sem találtuk meg, a parkolóban lévő buckák viszont mind a mai napig emlékeztetnek Komádi tragikus történetére.
Gazsó János, akitől az eredeti történet származik, 1888-ban született Komlón. A Komádihoz és a kereszthez fűződő legendát apjától hallotta, a történetet mintegy 200 évre teszi. Az emlékezetes pécs környéki kolera járvány, mely a harmadik fiú halálát okozta, a pécsi levéltár adatai szerint 1831-ben volt.
Forrás: Csikós Ferenc – Komlói legendák
