Komló – Véletlenül találták, majd évekig a bányászok fürödtek benne, az ipar hanyatlása után ásványvízként szerették volna palackozni, az egészből mégsem lett semmi. Az elfecsérelt komlói termálvíz története.
Az köztudott minden komlói számára, hogy Sikondán anno termálvízre bukkantak. Ezt a vizet használták a mára bezárt strand medencéinek megtöltésére, jelenleg pedig a wellness szálló vendégei élvezhetik pozitív hatásait. Viszont az már kevesek számra ismert, hogy a mai napig van a belvárosban, pontosabban az Altáró úton még két kihasználatlan termálvizű forrás.
A múlt
A melegvizet véletlenül találták az ’50-es évek végén mikor fúrásokat végeztek a területen szén után kutatva. 1960-ra kiépítették a 930 méter mély kutat, ekkor már azzal a céllal, hogy innen lássák el melegvízzel a Kossuth Bányaüzem fürdőit. A bányászat fénykorában, az innen nyert vízben tisztálkodtak a vájárok, majd a 90-es évek elején mikor már csak pár százan dolgoztak az üzemben 4 millió liter értékes víz folyt el a Kaszárnya patakba – nyilatkozta Kékes Péter a Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt. munkatársa a Komló televíziónak 1995-ben.
A bányavagyonért felelős szervezet 1995-ben döntött úgy, hogy kezdenek valamit az értékes termálvízzel, ekkor jött az ötlet, hogy ásványvízként hozzák majd forgalomba. A vizet bevizsgáltatták az Országos Közegészségügyi Intézettel, melynek során pozitív, bizakodásra okot adó eredményt kaptak.
A jó minőségű, jelentős fluortartalmú víz megkapta az ásványvíz minősítést. Ekkor kapta a Borbála víz nevet (a minősítéshez kellett) utalva a bányászatra, és kísérleti jelleggel pár üveg palackozásra is került. A Mecseki Bányavagyon-hasznosító Rt.-nek volt vízjogi engedélye a kitermelésre, csak az energiaköltségeket kellett volna fedezniük.
A tervek szerint létrehoztak volna egy 25-30 főt foglalkoztató palackozóüzemet, melyhez az épület adott volt, a termelés beindításához viszont szükség lett volna 100-150 millió forintra, melyet befektetők által terveztek fedezni. A városi televízió 1995-ös riportjában optimistán tekintettek a projektre, az elhangzó nyilatkozat szerint 1996-ban már forgalomba szerették volna hozni a palackozott ásványvizet. Valami mégis közbejött, mert a tervek nem valósultak meg, a projekt pedig elsikkadt.
Legközelebb csak a kétezres évek elején merült fel újból a kutak hasznosításának ötlete, amikor önkormányzati tulajdonba kerültek. A városnak nem volt megfelelő eszköze felmérni az állapotukat, az önkormányzat pedig nem szeretett volna belevágni egy akkor kockázatosnak vélt új vállalkozásba, miközben éppen zajlottak a bányabezárások. Befektetőket pedig, akiket érdekelt volna a lehetőség, nem sikerült találniuk – mondta el lapunknak Notheisz József, egykori polgármesteri főtanácsadó.
A kutak a fűtőerőmű üzemeltetése alá kerültek, ahol nem volt meg a megfelelő szakmai háttér a kezelésükre, a vízműnek pedig nem állt érdekében foglalkozni velük, egyszerűbb üzemeltetni az alapvetően jól működő meglévő hálózatot. Így a termálvíz nyerőhelyek ismét sorsukra maradtak.
Jelen
A kezdeti bizakodás után eltelt 24 év, érdemi előrelépés pedig nem történt, sőt, nem nehéz kitalálni, hogy jelenleg rosszabb állapotban vannak a víznyerő helyek, mint amikor megálmodták az ásványvíz projektet. Az biztos, hogy újból fel kéne mérni a kutak állapotát, kiváltani a megfelelő engedélyeket, bevizsgáltatni a vizet.
Kerestük az önkormányzatot kérdéseinkkel, többek között azzal is, hogy ők terveznek-e bármit kezdeni a kutakkal, akár pályázatok segítségével. Cikkünk megjelenéséig sajnos nem válaszoltak, de természetesen, amint választ kapunk kérdéseinkre, frissítjük írásunkat.
A lehetséges jövő
A jelenlegi gazdasági helyzetben talán nagyobb eséllyel lehet olyan vállalkozószellemű befektetőt találni, aki fantáziát lát az ásványvíz projektben, úgy, mint Csákváron, ahol uniós és kormányzati támogatással létesült palackozóüzem a közelmúltban. Ravazdon pedig a Pannonhalmi apátság fogott össze az önkormányzattal és közösen építettek palackozóüzemet a helyi forrásvíz hasznosítására. A 80 millió forint értékű beruházás nagyobb részét támogatásból fedezték, 50 millió forintot nyertek a projektre a Leader Program keretében.
A komlói források ráadásul melegvizesek, emiatt egyéb hasznosítási módokat is érdemes lenne mérlegelniük a szakembereknek, persze, csak miután felmérték a kutak állapotát és megbizonyosodtak arról, hogy érdemes foglalkozni velük.
Összességében tehát láthatunk pozitív példákat. A kérdés csak az, hogy a jelenlegi vezetés tanul-e elődeik hibájából és megpróbál-e kezdeni valamit az értékes vízzel.
UPDATE:
Polics József városunk polgármestere válaszolt megkeresésünkre. Levelét változatlan formában közöljük:
A kutak jelenlegi állapotáról az alábbiakban tájékoztatom:
A kutakra vonatkozóan a Komlói Fűtőerőmű Zrt. rendelkezik engedéllyel. A kutakból vízkivétel nem történik, védőcső kútsapkával vannak lezárva. A kutak aktuális állapotára vonatkozóan információnk nincs,
azt csak újabb kutatások, fúrások, geológus által készített szakértői vélemény alapján lehetne megállapítani. Több, mint 10 évvel ezelőtt az erőmű új energiatermelési stratégiájának kialakításakor készült felmérés
a geotermikus lehetőségekről. Mint ismertes a biomassza tüzelésű kazán került megvalósításra.
Nem csak az altárói kutak, hanem a sikondai wellness fejlesztése kapcsán is (2000-es évek) felmerült a palackozó üzem létesítésének gondolata, de egyik esetben sem jutott senki annál tovább, hogy a víz
minőségének vizsgálatát elvégezze. Az adatok alapján befektető nem jelentkezett. Már én is több ízben, egyeztetések alkalmával felvetettem ezt a lehetőséget, de eddig senkinek az ingerküszöbét nem érte el.
Az biztos, hogy a 2006-2007-es években, amikor a döntés előkészítő tanulmányok készültek az energetikai stratégiák kialakítására, akkor a teljes belvárosi völgy megkutatásra került és kimutatható, hogy bárhol
lefúrva 60-70 C fokos víz található.
A geotermikus energia felhasználása azzal, hogy a biomassza kazánház megépült, okafogyottá vált, annak ellenére, hogy a kisebb hőigény kielégítésének geotermikus módját mi is vizsgáltuk, de a gazdaságos
felhasználást nem tudtuk kimutatni.
Az által, hogy nálunk a hő ellátás zömében megújuló energiával biztosított, szinte a nullával egyenértékűek a pályázati lehetőségek. Az ásványvíz palackozásra a befektetői igény hiányzik. Ugyanezen okok miatt
maradt el a sikondai beruházásnál is a palackozó üzem létesítése.
Az altárói kutakhoz a lezárást követően nem nyúltunk.
A polgármester levelének végén kitér arra, hogy nyitottak a kutak hasznosítására amennyiben jelentkezik olyan befektető aki fantáziát lát a projektben.
