Pécs – Jöhetnek a fizetős tartalmak, az újságíróknak új módszereket kell kitalálniuk, és kiderült, hogy nincs igazán fegyver az álhírek ellen. Az Emberség Erejével Alapítvány és a Political Capital közös rendezvényén jártunk.
Telt ház volt a két civil szervezet „A sajtó szabadság” elnevezésű rendezvényén szerda este az Apolló Moziban. Ami részben nem is csoda: olyan hot topikok voltak ugyanis terítéken, mint a fake news, a hitelesség megőrzése az újságíró szakmában, vagy éppen a közösségi finanszírozás. A meghívott előadók között egyetemi docensek, vezető újságírók és szakértők szerepeltek (pl. Átlátszó, Index, Magyar Hang, 444, HVG, Mérték Médiaelemző Műhely, TASZ stb. – a teljes listáért kattints IDE), de a nézők között is felbukkantak egyetemi oktatók, civil szervezeti vezetők.
A program délután kettőkor kezdődött: egyesületek és egyetemi hallgatók helyi médiaszereplők segítségével kaphattak válaszokat arra, hogyan lehet felkelteni az újságírók figyelmét, hogyan lehet elérni egyes hírek megjelentetését, milyen a jó sajtóközlemény/meghívó, és minek lehet egyáltalán hírértéke.
Ezután panelbeszélgetésekre került sor.
- Az elsőn többek között elhangzott, hogy a fake news, az álhír és a propaganda kifejezést nem célszerű szinonímaként használni, ugyanakkor nincs egy mindenki által elfogadott közös definicíó egyik leírására sem. Ez azért is gond, mert a jog nem tud vele mit kezdeni, csak abban az esetben, ha pl. az adott álhír személyiségi jogokat (is) sért, és feljelentés születik. A törvény erejével tehát nehéz fellépni ellenük. A legtöbb, amit tehetünk, hogy egy adott hír olvasásakor megpróbálunk utánajárni annak valóságtartalmát illetően, illetve, ha valakinél hamis hírt látunk megosztva, felhívjuk erre a figyelmét. Ha csak a szűk környezetünkben sikerül tudatos, kritikus médiafogyasztást elérni, már az is egy lépés az álhírek ellen.
- A második panelbeszélgetés az újságírói etika és munkamódszer témáját járta körbe. A régi alapelvek ugyanis ma már nem igazán működnek: nehéz például úgy több hivatalos forrásból megerősíttetni egy értesülést, ha a kormány, a minisztériumok vagy a hivatalok nem reagálnak a megkeresésekre. Ezért gyakran nem hivatalos forrásokból kell dolgozni, sokkal nagyobb szerep hárul a (még nyilvános) adatbázisokra, a szivárogtatókra, nevük elhallgatását kérő informátorokra. A résztvevő újságírók ugyanakkor hangsúlyozták, meg lehet és meg is kell bízni az újságírókban, hiszen ők soha nem adják ki a forrásaikat – nélkülük ugyanis számtalan hatalmi visszaélésre soha nem derülne fény. Ez pedig mindannyiunk közös érdeke.
- Az utolsó panelbeszélgetésen a független médiumok támogatási rendszerei, a beérkezők források elosztása, felhasználása és az olvasókkal való kapcsolateremtés volt a téma. A híroldalak és újságok képviselői rámutattak: idővel Magyarországon is be kell vezetni a fizetős tartalmakat. A komoly oknyomozó, elemző munkákhoz ugyanis sok idő, energia és pénz kell. Ha pedig a reklámokból, pályázatokból vagy egyéb értékesítésből nem érkezik elég bevétel, más módszerekkel kell pótolni a hiányzó összegeket. Ennek egyik módja a közösségi finanszírozás (mindenki annyit ad, amennyit tud, cserébe mindenkinek ingyen elérhetőek a cikkek), illetve az előfizetés (a tartalmakat csak azok láthatják, akik fizetnek érte). Mindegyik modell megtalálható már a magyar médiarendszerben, és vannak öszvér megoldás is (pl. az ÉS-nél). Majd a tapasztalat dönti el, melyik lesz életképes.
A rendezvényt Slam Poetry zárta a Trafikban.
Nyitókép: Bódi Tamás
Fotók: Schell Bence
