Hírek

Úgy éreztem, hogy a fényképezés által a múltat meg tudom örökíteni a mának – Árgyelán György interjú

Árgyelán György 1945-ben született Gyulán, gyerekkorát Eleken töltötte, tíz éves korában költözött Komlóra. Kezdetben a vízműnél dolgozott, majd a Kossuth bányánál helyezkedett el. Harminc évig dolgozott a föld alatt, a ranglétra összes fokát végigjárta. Üzemi fotósként a fényképezőgépét is magával vihette a bányába. Nem csak dokumentálja, hanem gyűjti is a várossal kapcsolatos emlékeket, egy igazi lokálpatrióta, a Komlói Fotókör vezetője. Az idén 76 éves fotóssal beszélgettünk.

Harmadik emeleti, belvárosi lakásában fogad a jó kedélyű fotós. A lakás egy kisebb szobája zsúfolásig telve, könyvekkel, régi fényképekkel és számtalan más tárgyi emlékkel. Alig telik el pár perc és már egy eredeti első világháborúban íródott képeslappal a kezemben hallgatom a történeteket.

Hogyan került kapcsolatba a fényképezéssel?

1972-ben elmentünk egy olasz körútra.  A feleségemnek volt egy Fed 2 típusú orosz gépe, amit a kezembe nyomtak, hogy kezeljem én. Nem volt előzetes ismeretem, megmutatták, hogyan működik: nyomd meg a gombot, passz. Így kezdődött az egész. Előtte sosem fényképeztem.

Ezen a nyaraláson aztán, Velencében egy kis téren megálltunk, és a templom előtt megláttam pár érdekes témát. Egy sugallatra elkezdtem fényképezni. Ennek az lett a vége, hogy hamar elfogyott az a 3-4 tekercs, amit beterveztek a többiek. Ez után úgy éreztem, hogy ezt nekem meg kell tanulnom.

Szóval belevágtam. 1975-ben vettem az első fényképezőgépem. Azt tűztem ki magamnak célul, hogy 10 év alatt megtanuljak annyit, hogy összehozhassak egy saját kiállítást. Ha nem sikerül, akkor abba kell hagynom. Ez azóta összejött. Több mint 30 kiállításom volt, azóta is szeretem ezt csinálni.

Mióta dokumentálja a város életét, honnan jött a késztetés?

A fényképezéssel egy időben kezdtem gyűjteni először csak Komló fotótörténeti emlékeit, majd mindent, ami hozzám került. Úgy éreztem, hogy a fényképezés által a múltat meg tudom örökíteni a mának. Fontosnak gondoltam, hogy a hétköznapi életet folyamatában dokumentáljam. Nem csak az a fontos, hogy a „jelentőségteljes” eseményeket örökítsék meg.

Hány könyve jelent meg eddig? Ha van, melyik a kedvenc kötete, és miért?

Eddig 10 könyvem jelent meg, illetve van egy Komlói képes könyv is a Fotóklubbal közösen. Kedvenceim az Egyszer volt szerencse, és A Kőrózsa megfakad, de mindegyik közel áll hozzám. Előbbi a bányászokról szól, utóbbi pedig a helyi romák mindennapjaiba enged betekintést. Ilyen őszinte képeket ma már nem lehetne készíteni.

Itt hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak mindenkinek aki valamilyen formában segítette a munkámat.

Nem csak fényképez, hanem gyűjti is a fotókat, és egyéb emlékeket a városról. Mekkora a gyűjteménye? Mely darabjára a legbüszkébb?

Több száz könyvem, és ezer feletti fotóm van. Például csak bibliákból van 50 darab, köztük egy Károlyi Bibliai az 1700-as évekből, de megvan az első magyar országgyűlés teljes anyaga három kötetben. Rengeteg minden van itt.

Hogy telnek mostanában a napjai mivel üti el az időt?

Télen a gyűjteményemet rendezgetem, egy következő kiállítás anyagát szerkesztem. Tavasszal pedig lemegyek mindig a Balatonra. Szeretem a kertet, a földet művelni, az egész nyarat lent töltöm, persze fényképezek is.

Hirdetés