Hírek

Pénzosztás: hagyjuk abba az áldozathibáztatást!

Vélemény – Amióta kiderült, hogy a kormány ismét pénzt küld a legkiszolgáltatottabbaknak (nyugdíjasok, közmunkások) a választás előtt, beindult a megvető cikk- és kommentár áradat. Csakhogy a harag célt tévesztett.

Lassan nem tudom eldönteni, mi a degradálóbb: a kormány 9000/54 ezer forintos utalványa a választások előtt, aminek nyilván az a célja, hogy befolyásolja a szavazókat, vagy azok a hangok, amelyek szerint ezzel lehet is.

Ne nézzük már az embereket utolsó senkiknek, aki öt forintért eladják a lelküket. Mert nem azok!

Igen, vannak olyan rossz körülmények között élők, akiknek ez a plusz pénz/utalvány hatalmas segítség. De pont ők azok is, akiket a mindenkori kormányok mindig magukra hagytak. Nekik teljesen mindegy, ki van hatalmon, mert az ő helyzetük soha nem változik. Ők azok, akikhez a képviselők soha nem jutnak el, akiknek sokkal nagyobb probléma, hogy másnap tudnak-e enni adni a családjuknak, mint hogy milyen helyzetben van ma Magyarországon a demokrácia.

Nekik nem fáj annyira, hogy nem épült meg az akárhányadik városban a tanuszoda, mert úgysem tudnak úszni, és különben sem voltak még a településükön kívül soha. Valószínűleg fürdőruhájuk sincs. Nem érzik, hogy rossz, ha nincs kulturális TAO, mert nem járnak színházba, ahogy stadionba se meccset nézni. Egy részük biztos benne, hogy a tévében a híradó igazat mond, hiszen miért hazudna? Nem az lenne a dolgok, hogy igazat mondjanak? Nem látják át, mikor mire megy a közpénz, hiszen ami nem az övék, ahhoz – gondolják – nincs is közük.

Sok mindent nem tudnak, nem értenek, de nehéz is lenne, amikor úgy indul az életük, hogy iskola, óvoda már nincs a lakhelyükön, ami meg még működik, az szegregált vagy “csak” az oktatás színvonala alacsony. Egyáltalán nem biztos, hogy azért nem olvasnak híreket, mert nem érdekli őket, hanem mert meg sem tanulhattak kritikával olvasni, és talán azt sem tudják, hogy léteznek a világon online hírportálok is. Honnan kellene tudniuk? A médiabuborék és a közösségi oldalak (vagy akár a Google) algoritmusa mindenkit bezár a saját kis világába, még random módon sem dob fel olyanokat, amelyekről eddig nem hallottak. És ha mégis rátalálnak valamelyikre? Honnan kellene tudniuk, melyik információ igaz és melyik hamis?

Mindezek ellenére egyáltalán nem biztos, hogy meg lehet őket vásárolni. És ha mégis? Kevés dolog van az ember életében, amiről kényszer nélkül dönthet. Részben a választás sem az. Ha pedig mégis annak tekintjük, akkor hadd döntse el mindenki maga, hogy neki mi, mennyit ér.

És ami a legfontosabb: nem rajtuk fog múlni, hogy ki nyer.

Mert bőven lesznek olyanok, akik felveszik ugyan a pénzt, hiszen “ha adnak, fogadd el”, de aztán az ellenzék jelöltjére adják a voksukat. És persze lesz (van) rengeteg alapvetően is fideszes szavazó, akik akkor is a kormánypártra szavaznának, ha semmit sem kapnának. Elvből. Vagy mert nekik tényleg jobb lett az elmúlt években.

Hagyjuk abba az áldozathibáztatást.

Nem azokra kell haragudni, akik akármilyen megfontolásból egyik vagy másik pártra szavaznak, vagy kik elfogadják a pénzt.  Azokra kell, akik ilyen helyzetbe hozták őket. Azokra kell, akik manipulálják, félrevezetik, kihasználják, kinevetik őket, akik meg akarják zsarolni, vásárolni őket, akik valójába semmibe veszik őket – semmibe vesznek minket.

Mert ne higgyük, hogy ezek az összegek csak azoknak szólnak, akik végül kézhez is kapják. Mindannyian be lettünk árazva. Ismét.

Rajtunk múlik, mit kezdünk vele.

 

(Archív fotó.)

Szólj hozzá!