0.7 C
Komló
2022. december 04.
KezdőlapHírekKétszer ingyen, egyszer tízmillióért?

Kétszer ingyen, egyszer tízmillióért?

Komló – Országos hír lett a komlói bányászemlékhellyel kapcsolatos anomáliákból. Csak néhány hivatalos papír kellene, és minden tisztázódna.

Magyar Narancs és a Hír TV  is beszámolt arról, hogy a városvezetés 10 millió forintot fizet ki egy vállalkozónak olyan bányászati eszközökért, amelyek értéke és tulajdonjoga is megkérdőjelezhető. Csupán néhány hivatalos irattal elkerülhető (lett volna) a helyzet , de ezek hiányában – az amúgy nemes kezdeményezés – botrányba fulladt.

Na de, lássuk a részleteket.

Komlón 2000-ben hozták fel az utolsó csille szenet – ezzel befejődött a komlói szénbányászat, és véget ért a város életének egy fejezete. Az elmúlt 17 évben a mindenkori önkormányzat igyekezett méltó emléket állítani az iparágnak, amely várost csinált az egykori faluból, valamint a sok-sok ott dolgozónak, és azoknak, akik az életükkel fizettek a termelésért.

Fotó: baranyanet.hu

A próbálkozások azonban olykor kudarcba fulladtak, a tervek csak tervek maradtak, vagy a kivitelezéssel akadtak gondok. Ezt jól mutatja az is, hogy a bányászvárosnak jelenleg nincs igazi bányászmúzeuma, csupán bányászati kiállítótere a József Attila Könyvtár és Muzeális Gyűjteményben, valamint néhány emlékműve városszerte.

A településen gyakran elhangzó kritikák szerint a kudarcok egyik fő oka, hogy annak idején számtalan eszközt és értéket hagytak a berobbantott bányavágatokban, és a felszíni emlékeket is elherdálták. A bányászatban használt eszközöket és műszereket kézen-közön eladták, magángyűjteményekbe tették, vagy csak egyszerűen leadták a MÉH-telepen.

Éppen ezért nagy eredménynek tűnt, hogy néhány csillét, kisvonatot vagy épp a Zobák aknai torony kerekét sikerült megmenteni. Az ereklyéket 2009-ben állították ki a város határában, majd pár év múlva a belvárosban. Hogy ez sem volt egyszerű menet, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a kétszer ingyenesen átadott (?) eszközökért hét év múltán tízmillió forintot fizet ki az önkormányzat…

Vissza az időben – 2009

Fotó: K. E.

Nyolc évvel ezelőtt, 2009. december 4-én, Borbála napon Komló-Mecsekjánosiban átadtak egy bányászati emlékparkot. A park a Hídépítő vállalat komlói telephelyével szemben kapott helyet, nem véletlenül. A tárgyakat ugyanis a vállalat vezetője, Hoffmann György ajánlotta fel a városnak. Az akkori beszámolók szerint a cégvezető „értékesíthető ócskavasat ajánlott cserébe azoknak, akik a bányászathoz használt felszereléseket a rendelkezésére bocsátották, amelyekből aztán egy ingyenesen látogatható parkot hozott létre. A csere lehetővé tette, hogy a bányász ereklyék ne a bontókba kerüljenek, hanem egy könnyen megközelíthető, szabadtéri kiállításra.” Fotók és tévéfelvételek bizonyítják az avatás ünnepélyes pillanatait, a közös örömöt. Utóbbi aztán hamar elhalványult, mivel az emlékpark kieső helyen állt, és csak kevesen látogatták, sőt, sokan meg is feledkeztek róla.

Költöztetés 11 millióért

Nem is volt különösebben beszédtéma egészen 2012-ig, amikor is a város a horvátországi Belisce, valamint Beremend nagyközséggel közösen IPA pályázatot nyújtott be az egyes települések ipartörténetét bemutató fejlesztésekhez. A komlói tervek többek között egy bányászati emlékműről, illetve az annak környezetében elhelyezett bányászati eszközökről, berendezésekről szóltak. Ekkor került újra a figyelem központjába az emlékpark Mecsekjánosiban, ahonnan – a 2014-es megvalósítás során – át is szállították a tárgyakat (11 millió forintért) a József Attila Könyvtár és Muzeális Gyűjtemény udvarába. A már említett vállalkozó, Hoffmann György ekkor újra felajánlotta a városnak az ereklyéket: ezúttal „ingyenesen használatba adta a projekt sikeres megvalósítása érdekében a fenntartási időszak végéig” , vagyis 2024-ig.

Hirtelen sürgős lett az adás-vétel

Két évig ismét nem esett szó a bányászati ereklyékről, aztán 2016. november 24-én újra felbukkantak, ezúttal már egy előterjesztésben. Ebben a város polgármestere, Polics József indítványozta, hogy vegyék meg Hoffmann Györgytől a bányászati tárgyakat tíz millió forintért, miután a vállalkozó maga erre tett javaslatot egy levélben. „Bár csak hét év múlva kellene ezt a napirendet az akkori testületnek megtárgyalnia, nem lehet másokra hárítani a döntési felelősséget, pénzügyi kötelezettségvállalást” – fogalmazott az előterjesztésben a polgármester, ezért indítványozta, hogy két részletben, még 2017-ben utalják át a vételárat. Az első öt milliót január 30-ig, a másodikat pedig március 30-ig fizessék ki. A fideszes többségű testület 9-2 arányban megszavazta az előterjesztést, csupán két ellenzéki képviselő nem támogatta a napirendi pontot.

Fotó: Komlói Újság

Először ingyen (?)

Az adás-vétel számos kérdést felvet, elsőként rögtön azt, hogy 2009-ben ki és milyen megállapodást kötött a vállalkozóval. Páva Zoltán akkori polgármester a Magyar Narancsnak elmondta, eszébe sem jutott annak idején írásban rögzíteni az emlékpark ügyét, mint ahogy korábban sem, amikor Hoffmann György egyéb más tárgyakat adott a városnak. Páva Zoltán szerint az átadási ünnepségen a vállalkozó javasolta, hogy amíg a város nem talál megfelelő helyet, maradjon a Hídépítő komlói telephelyével szemben levő területen, hiszen az állandó portaszolgálat biztosítja, hogy ne tűnjön el semmi. Hozzátette, számára furcsa, hogy az a Hoffmann György, aki egész életében a városért dolgozott, Pro Urbe kitüntetést is kapott, hét év után pénzt kérjen a tárgyakért. Ő valami egészen mást sejt a lépés mögött, és tervezi, hogy feljelentést tesz, mert „a hűtlen kezelés számára már több mint gyanú”.

Másodszor ingyen 

Az, hogy nem készül szerződés, úgy tűnik, bevett gyakorlat az önkormányzaton, ugyanis 2012-ben megismétlődött a jelenet. Kérdésünkre Polics József polgármester elmondta, amikor benyújtották a pályázatot, nem kötöttek kölcsönadási szerződést, csak előzetesen szóban állapodtak meg Hoffmann Györggyel. Ennek tartalma az volt, hogy a vállalkozó tíz évre térítésmentesen kölcsönadja az ereklyéket, de nem adja el. Ahogy szerződéskötésre, úgy előzetes értékbecslésre sem került sor, főként amiatt, mert „eszmei értékekkel is bíró, egyedi értéket képviselő gyűjtemény-együttesről” (P.J.) volt szó, és mint ilyet, nehéz beárazni. (Egy általunk megkérdezett szakértő szerint a jelenlegi emlékhely tárgyai összesen másfél millió forintot érnek vas-árban.) A polgármester szerint akkor, amikor 2014-ben elnyerték a pályázati támogatást, viszonylag „rövid határidővel” kellett megállapodást kötniük. Ebben már szerepelt egy összeg, tíz millió forint, amelyet Hoffmann György állapított meg – akkor még eladási szándék nélkül. Igaz, ennél alacsonyabb értékre nem is lett volna hajlandó szerződést kötni – mutatott rá Polics József. Arra a kérdésre, hogy mégis miért építettek egy emlékműbe olyan berendezéseket, amelyek nem is voltak az önkormányzat tulajdonában, a polgármester azt mondta, kezdetben csak egy kiállítótérről szóltak az elképzelések, és csak később fogalmazódott meg egy emlékhely létesítésének lehetősége.

Harmadszor 10 millióért

Polics József úgy látja, a vállalkozó célja, tudniillik, hogy a tárgyak sorsa megnyugtatóan rendeződjön, egyező az önkormányzatéval, így az, hogy az adásvételre most, vagy 2024-ben kerül sor, valójában részletkérdés. A múzeum udvarában álló emlékhely tehát összesen 21,9 millió forintjába került a városnak: 10 milliót a tárgyakra, 11 milliót a felújításra és szállítása, 1,9 milliót pedig a pályázatra fizettek/fizetnek ki.

Fotó: K. E.

Nincsenek válaszok

Természetesen szerettük volna Hoffmann György válaszait is hallani többek között azokra a kérdésekre, hogy a 2009-es „csere” során felajánlott „ócskavasak” magántulajdonban voltak-e, vagy a Hídépítő Vállalatéban? Ha magántulajdonban, miként tett szert rájuk? A kapott bányászereklyék az ő vagy a cég tulajdonába kerültek? Amennyiben a Hídépítő tulajdonában voltak és most, mint magánszemély lépett fel igénnyel, mikor és milyen módon került a cégtől az ő magántulajdonába? Ennek van-e írásos, a cég iratai között fellelhető nyoma? Amennyiben ellenérték nélkül, ajándékként került a magántulajdonába, az mikor történt, az ezzel kapcsolatos adófizetési kötelezettségeinek mikor, milyen módon tett eleget? Mekkora értéket képviseltek akkor a tárgyak/mennyi, mekkora összegű ócskavasat adott cserébe? Miért nem került sor adásvételre már 2012-ben? Most milyen számítások alapján határozta meg a vételárat?

A vállalkozó  azonban többszöri megkeresésünkre sem reagált, ahogyan más sajtóorgánumoknak sem nyilatkozott…

Hiányzó igazolások

Fotó: topcég

A komlói önkormányzat ezzel együtt tíz millió forintot fizet ki egy vállalkozónak közpénzből, annak ellenére, hogy – mint kérdésünkre megerősítették – „az eszközök tulajdonjogának ellenőrzésére közhiteles okirat vagy hatósági nyilvántartás nem áll  rendelkezésükre”. Vagyis abban, hogy a bányász ereklyék valóban Hoffmann György magántulajdonában vannak, és rendelkezhet azok eladásáról, azért biztos a városvezetés, mert „az eszközök 2009-es bemutatásra történő elhelyezése, valamint a 2014. évi emlékmű létesítése kapcsán a széleskörű sajtónyilvánosság alapján köztudomású tényként kezelhető a tulajdonjog kérdése” és mert „az eladó a szerződésben szavatosság terhe mellett nyilatkozott erről”…

Forrás: Magyar Narancs Online

- Hirdetés -spot_img

Kövess minket

8,536RajongókTetszik
60KövetőKövetés
29FeliratkozóFeliratkozás
- Hirdetés -spot_img

Minden más