A kirendelt ügyvéd munkája nem ingyenes, csak nem közvetlenül az ügyfél nyúl a pénztárcájába. A díjazás mértékét jogszabály határozza meg, nem szabad megállapodás. Az összeg pedig több tényezőtől függ, mint amire elsőre gondolna az ember.
Nem szabad alku, hanem rendeleti díjszabás
Hogy nagyjából mekkora összegről van szó, azt egy ügyvédi munkadíj kalkulátor segít felmérni. A Flowyer online kalkulátora a hatályos igazságügyi rendelet alapján, az eljárás típusa és a számítás szempontjából lényeges adatok figyelembevételével ad részletes becslést.
A kirendelés esetén ugyanis nincs helye árazásról szóló egyeztetésnek. A kirendelés maga sem az ügyfél döntése, mert az eljáró ügyvédet a hatóság vagy a kamara jelöli ki. Míg a megbízott ügyvéd díja a felek megállapodásán múlik, itt a jogszabály sávjai és tételei az irányadók.
Ez a rendszer mindkét irányban korlátoz. Az ügyvéd nem kérhet többet, az ügyfél viszont nem is számíthat kedvezményre. A díj alapja mindig az adott eljárási szakasz, tehát az elsőfok és a másodfok külön-külön számol.
Kétféle logika a díj mögött
A számítás attól függ, meghatározható-e a per tárgyának az értéke. Ha igen, akkor az értékhez kötött sávok szerint alakul a munkadíj. Ha nem, akkor az elvégzett munka ideje kerül előtérbe. A sávos megoldás előnye a kiszámíthatóság, hiszen hasonló ügyekben nem lehet nagy az eltérés.
Az óraszám-alapú számítás nem csak a tárgyalóteremben töltött időt veszi figyelembe. Beleszámít az iratok áttanulmányozása, a beadványok elkészítése és az egyeztetés is. Ez a szemlélet közelebb áll a valósághoz, mert egy ügy súlya ritkán a tárgyalási órák számán múlik. Másodfokon és felülvizsgálatnál a vitatott összeg lesz a számítás alapja.
Ami a munkadíjon felül még megjelenik
A végösszeg nem áll meg a díjnál, külön tételként jelenik meg az általános forgalmi adó, a készkiadás és az utazási díj. Utóbbi különösen akkor számít, ha az eljárás nem az ügyvéd székhelyén zajlik. Ezek a tételek első ránézésre aprónak tűnnek, egy hosszabb, több tárgyalásos ügyben viszont érdemben megemelik a végösszeget.
Az eljárás típusa is számít
A becslés nem ugyanúgy fut le egy polgári vagy közigazgatási perben, mint egy nemperes eljárásban. Külön eset a jogegységi panasz eljárás is. Ezért kell mindig az eljárás típusával kezdeni, és csak utána jönnek a számok. Aki ezt a lépést átugorja, könnyen rossz sávban keresi a saját ügyét.
Érdemes végignézni a számítás menetét, nem csak a végösszeget. Külön látszik, mi a számítás alapja, milyen kulcs tartozik hozzá és mennyi a nettó alapdíj. Ebből derül ki az is, hogy a kiegészítő tételek mennyit tesznek hozzá a díjhoz, így a végösszeg nem egy indoklás nélküli szám marad.
Egy becslés persze soha nem helyettesíti a hivatalos döntést. A tényleges díjat a jogszabályok és az ügy körülményei alapján állapítják meg, kétség esetén pedig mindig érdemes szakmai megerősítést kérni. De más érzés úgy várni egy határozatot, hogy legalább a nagyságrenddel tisztában van az ember.
