Aki nyugalmat, békés építkezést (esetleg értelmes vitákat) szeretne, ne a Fidesz retorikájában keresse. A kormánypártnak ugyanis láthatóan lételeme a háború, az éppen aktuális ellenség elleni, mindent felülíró harc. Amihez persze nemcsak katonák, de pénz is kell.
Orbán Viktor a napokban levélben kért pénzt a küzdelemhez, hogy Magyarország megmaradhasson magyar országnak, és ne essen el Soros, Brüsszel és az ellenzék által indított frontális támadásban. A levélhez csekket is mellékelt, amelyen keresztül a lelkes honfitárs az általa megválasztott összeggel támogathatja a Fidesz kampányát.
A módszer azonban egy cseppet sem új. Négy évvel ezelőtt, a 2014-es választásokat megelőzően is hasonló csekkes levelet küldött ki a Fidesz. Akkor Soros még nem volt sehol, ellenben támadták a rezsiharcot a külföldi közműcégek és bankok, akik hazai és nemzetközi politikai kapcsolataikat latba vetve akarták eltörölni a rezsicsökkentést. Persze, ehhez a harchoz is kértek anyagi támogatást a „magyar csapat” tagjaitól.
És hogy honnan vették az ötletet? Például a saját 2010-es választási kampányukból, amely során szintén kiküldték az adománykérő levelet, mondván, csak így tudják felvenni a harcot a szocialisták anyagi forrásaival, akik megnyomorították az embereket és pénzt vettek ki a zsebükből.
Nincs új tehát a nap alatt. A harc állandó, csak az ellenfél változik.
És hogy miért van erre szükség? Két okból:
- Az állandó háborús retorika, a megtámadottság sulykolása a Fidesz bevált módszere, célja a háborús pszichózis keltése. Minket mindig támad valaki, nekünk (közös erővel) pedig meg kell védenünk Magyarországot. Legyen az Brüsszel, Soros, multik, bankok, IMF, menekültek, baloldal, kapitalisták stb. – mind a vesztünkre törnek – a Fidesz kormány pedig megvédi a magyar embereket tőlük. A módszer azért lehet sikeres, mert egyrészt nagyon mélyen benne van a magyar kultúrában, hogy minket támadnak a nagyok. A Himnusz is erről szól. Az iskolában olyan műveket tanulunk, amelyekben védőbástyák vagyunk, elbukunk, de megint fellázadunk. Erről szól a magyar történelem és irodalom igen jelentős része. A nemzeti identitásnak szinte alapja az ostromlottság érzése. Továbbá az alkalmazkodási kényszerek hangsúlyozása sokszor volt a korábbi kormányok mentsvára, ami frusztrálóvá vált. A Fidesz most virtuálisan lejátssza a magyar történelem nagy szabadságharcait, és e virtuális háborúban folyamatosak a csaták, és mindig nyerünk, de sohasem túl nagyot, nehogy egyszer vége legyen.
- Orbán Viktor kormányfő csak úgy tudja fenntartani pártján belüli megkérdőjelezhetetlen hatalmát, csak úgy tudja biztosítani a kritikáktól mentes kormányzást, ha háborús hangulatot tart fenn. Egy háborúban ugyanis hadvezér van és katonák, akik követik: a parancs nem megtagadható, a hadvezér nem kritizálható és nem is leváltható. A háborúban a katona egyetlen dolga, hogy beálljon a sorba és teljesítse a parancsot: minden más magatartás dezertálásnak számít. Ez az egyetlen módja annak, hogy a miniszterelnök-pártelnök hatalma megkérdőjelezhetetlen legyen párton belül is.
Arról nem is beszélve, hogy a képzelt ellenségek ellen vívott harccal el lehet terelni a figyelmet a valós problémákról, a korrupcióról, a lopásról, a hatalomhoz való görcsös ragaszkodásról, vagy épp arról, honnan van a Fidesznek annyi pénze. (Hát az adományokból, persze.)
Így működik a Fidesz rendszere, és már nem csak a kampányidőszak szól erről, de minden egyes év és nap.
Neked tetszik?
