Komló – A város utolsó nagy lakásépítési projektje a 1980-as években zajlott, de a nagyszabású terveknek végül csak a töredéke valósult meg a sikondai szántón.
A 80-as években a város lakosságának fele harminc éven aluli volt, a korabeli népszámlálási adatok szerint ekkor 30160-an éltek itt. Akkor úgy becsülték, hogy ez a szám 1990-re nagyjából 33 ezer főre növekedik, ezért szükségessé vált a település bővítése. Elkezdődött tehát a szóba jöhető területek felmérése.
Kezdetben lehetséges helyszínekként felmerült Szilvás, és a volt csecsemőotthon és Mecsekjánosi közötti terület is. A felmérések során kiderült, hogy Szilvás már nem bővíthető tovább, a Mecsekjánosi mellett fekvő terület pedig hiába előnyös közlekedés és közművesítés szempontjából, a talaj nem megfelelő az építkezéshez. Nagy mélységben húzódnak ugyanis a talaj teherbíró rétegei, így amit megspóroltak volna a közművesítésen, elment volna az alapozásra.
A helyszín kiválasztásánál a megfelelő talaj mellett a másik fontos szempont az volt, hogy független városrészként beépíthető legyen. Így esett a választás a Dávidföld mellett található sikondai szántóra.
Miután a hely megvolt, jöhetett a tervezés. A terület beépítésére kiírt országos pályázatra huszonhét terv érkezett, közülük négyet vásárolt meg a város. A legjobb tervekből Hübner Mátyás, a DTV várostervezője elkészítette a végleges programtervet.
A 3-4000 lakásos lakótelep tervezésénél fontos szempont volt, hogy megfelelő nagyságú zöldterületek legyenek a házak között, hogy elkerüljék a lakótelepek egyhangúságát. Főképp 4-7 emeletes tömböket terveztek, és a kezdeti koncepció szerint iskola tornateremmel, kollégiummal és sportpályával, pihenőpark, sőt a közeli patak felduzzasztásával még egy mesterséges tó is helyet kapott volna az új városrészben.
Megvolt a helyszín, készen voltak a tervek, kezdődhetett az építkezés. A terület közművesítését 1981-ben kezdték és 83-ban fejezték be.
A munkálatok során megépítettek:
- 3200 méter vízvezetéket
- 2042 méter szennyvíz csatornát
- és 1420 méter hőtávvezetéket.
Az új városrész megfelelő kiszolgálásához fejleszteni kellett a hőerőművet, és ekkoriban épült az új szennyvíztisztitó telep is.
Az első házakat 1984 őszén adták át, a Hegyhát utca 1-2 számú épület volt az első, aminek volt címe.
A városrész városépítészeti díjat is nyert a házak egyedi festése miatt, de egy korabeli beköltözővel készített interjúból kiderül, hogy voltak azért bajok a frissen átadott lakásokkal. Nem passzoltak az ablakok, több helyen töröttek voltak a burkolatok.
Az első 19-es jártat 1985 november elsején indult meg a sikondai városrész felé, amelyet csak egy évvel később, 1986-ban a Városszépítő Egyesület javaslatára neveztek át Körtvélyesre.
/címlapkép: Csorba Győző Könyvtár/
