Pécs – Volt dolgozók egy maroknyi csapata újra sisakot húzott kedd reggel, és a Karolina-külfejtéshez hajtott. Most azonban nem maradtak egy műszakot: búcsúzni mentek.
Ahogy arról az MTI beszámolt, márciusban megkezdődtek a Pannon Hőerőmű Zrt. tulajdonában álló, 1975-ben megnyitott pécsi Karolina-külfejtés rekultivációjának első munkálatai. Az 5,8 milliárd forintba kerülő munkálatok egyharmadát a Pannon Hőerőmű, kétharmadát a Bányavagyon-hasznosító Nonprofit Közhasznú Kft.-n (BVH) keresztül az állam finanszírozza.
A Karolina-külfejtést 1975-ben nyitották meg: a majdnem 30 évig üzemelő bányából 8,5 millió tonna szenet termeltek ki. Most 9,6 millió köbméternyi követ és félmillió köbméter termőföldet fognak visszatölteni a területre, ahol a tervek szerint rendezett, gyepesített, erdősített területet alakítanak majd ki.
A tájsebet tehát begyógyítják, de vajon a hiányát mi fogja tudni betölteni? Visszatér-e még valaha Baranyában az „aranykor”, amikor bányászok ezrei dolgoztak a mélyben és a felszínen, amikor szinte mindenki talált munkát, a fizetések pedig magasabbak voltak az átlagnál? Lesz-e még olyan összetartás, szolidaritás és csapatszellem, mint egykor a bányászok között? És a dolgozók egészségét vajon ki adja vissza…?
Vannak, akiket a közös munka, a közös küzdelem bajtársakká tett. Közülük néhányan ma ott álltak a bányameder alján és búcsúzóul koszorút dobtak a vízbe. Elköszöntek mindattól, amit a külfejtés adott nekik és amit elvett – a fiatalságukat, az erejüket, az egészségüket. És talán megköszönték azt is, hogy együtt lehettek ott: ahogy a munkában, úgy az elválásban is közös a sorsuk. A fotón ugyan csak nyolcan látszanak, mögöttük mégis ott áll több ezer egykori baranyai bányász, az elvesztett bajtársak, mindazok, akik így vagy úgy, de az életüket adták a bányáért Pécsen és Komlón. Kezük nyomát most még őrzi az árok és a középen zöld szemként csillogó víztükör. De a munkálatok végén már csak az emlékek maradnak.
Fotók: Külfejtési Üzem Pécs Baráti Köre FB
