Komló-Sikonda Minden évben kevesebb a béka, de az idei számok a korábbiaknál is kedvezőtlenebbek.
A Duna-Dráva Nemzeti Park Facebook oldalán jelent meg egy bejegyzés arról, hogy idén a békamentés során szinte több volt a segítő kéz a hálóknál, mint ahány béka. Bodó János természetvédelmi őr elmondása szerint 2004 óta, azaz pontosan 15 éve zajlik békamentés Komlón, a sikondai tavaknál. A mentett békák számáról azóta folyamatosan gyűjtik az adatokat, amelyekből kiderül, hogy az utóbbi években látványos csökkent a számuk.
Az idei évben a vonulás vége és a mentőháló beszedése előtt a gyűjtött békák száma még az elmúlt ében tapasztaltnál is alacsonyabb volt: 2019-ben összesen 423 példányt mentettek meg. Ez a szám korábban 2000-4000 között ingadozott egy szezonban. Sőt, a korábbi években előfordult olyan is, hogy egy este alatt az idei teljes létszámnak a kétszeresét, háromszorosát gyűjtötték össze!
A nemzeti park munkatársai sokat keresték az okokat, hogy mitől fogy ennyire az állomány. Biztosat azonban ez ügyben nehéz állítani, hiszen több tényező is szerepet játszik benne – hangsúlyozták. Ami talán a legnagyobb mértékű csökkenést okozhatta, az az utóbbi években több alkalommal is tapasztalható időjárás. Megfigyelhető volt egy korai enyhe időszak után, – amikor a békák kiássák magukat, kimásznak téli üregeikből, és elindulnak a tó felé – egy komoly lehűlés hóval, jéggel. Ezt az időszakot az utolsó tartalékjaikat felélő békák többsége nagy valószínűséggel már nem tudta túlélni. Ezt az is alátámasztja, hogy ilyenkor a hálóban több elpusztult egyedet találtunk – fogalmazott Bodó János. Hozzátette, reményeik szerint az idei tavasz segíti a békákat a szaporodásban, és a tóban hemzsegő ebihalak néhány éven belül helyrehozzák a létszámbeli lemaradást.
Hogy zajlik a békamentés és miért van rá szükség?
Baranya megyében az első szervezett mentés az 1990-es években, Orfűn, a tó mellett történt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szervezésében. A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság 2003 óta végzi Sikondán a mentést az egyesülettel karöltve.
A mentés ott szükséges, ahol a békák vonulási útvonalát forgalmas közlekedési út keresztezi. A szárazföldi békák élete ugyanis csak a peterakás idején van vízhez kötve, ezen az időszakon kívül többnyire az erdőben élnek. Kora tavasszal a napsugarak első melengető hatására a telelőhelyükről tömegesen megindulnak a víz felé. Ilyenkor a nőstény béka van különösen nagy veszélynek kitéve, hiszen fajtól függően 800-12000 petét cipel magával, emiatt a mozgása különösen nehézkes. Ezt még nehezíti, hogy a hímek gyakran már vonulás közben ráakaszkodnak a petehordozókra, tovább tetézve a dolgot.
A békák útra jutását Sikondán egy háló kihelyezésével akadályozzák meg, amelyet Sikonda esetében 800 méter hosszan feszítenek ki. A hálóba került békákat azután vödörbe teszik átvisszük az úton, majd a tóba vagy a tó mellé helyezik.
Fotók.: pixabay.com