Komló – A belváros és Szilvás között elnyúló hangulatos völgy közkedvelt a kikapcsolódásra vágyó helyiek körében, szívesen járnak ide kutyát sétáltatni, sportolni, vagy csak levegőzni egyet, de azt talán kevesen tudják, hogy építése mögött fontosabb indokok álltak mint, hogy legyen a városnak egy szép parkja. Ezért épült az arborétum.
Az, hogy az arborétum a mai formájában létezik elsősorban egy szerencsétlen eseménynek köszönhető, utólag mégis jól járt vele a város. A fás, cserjés völgy 1959-ben Szilvás építése előtt a következőképp festett.
Miután megindult a szilvási városrészben a munka és elkezdtek kinőni a földből az első házak, az 1960-as évek végén talajmozgásokat észleltek a területen. Hogy stabil maradjon az Alkotmány utca felöli domboldal és ne csússzon bele a völgybe, mintegy 9 millió forint értékben cölöpöket vertek le a területen, vízelvezető rendszert építettek, és tizenhét méter magasságban feltöltötték a völgyet. Az arborétum terve ekkor fogalmazódott meg.
A tizenöt hektárnyi területen aztán az évek során az itt élők társadalmi munkájának révén kialakult a ma is ismert park.
A Dunántúli Naplónak 1978-ban a város akkori főkertésze, Szabó Tibor a következőket nyilatkozta:
A parkra, melyhez a Balatonfüredi Erdőrendezőség készített terveket, évente százötven kétszázezer forintot költünk. Eddig hét hektáron ültettünk fákat, cserjéket. A mentőállomás fölötti részen, a régi kiskertek helyén örökzöld növények vannak. Szépen növekednek az oszlopos tuják, a kárpáti és törpe fenyők. Az Alkotmány utca alatti oldal márgás altalajára a legnehezebb telepíteni, itt a lombhullató fák honosodnak meg. A platánok, juharok mellett a berkenyék fejlődnek leggyorsabban.
Az elmúlt években mintegy ezer örökzöld növényt, háromezer lombhullató fát és nyolc-tízezer cserjét ültettünk. A parkosításban sok-sok társadalmi munkát végeztek a város üzemeinek dolgozói, tanulói. Ha egyáltalán rangsorolni lehet, talán a Szénelőkészítő üzem dolgozóinak munkáját emelhetnénk ki.