1954 óta az UNICEF kezdeményezésére szeptember 20-án tartjuk a gyermekek világnapját. E napon felhívják az országok figyelmét arra, hogy támogassák és védelmezzék a gyermekek jogait.
A múltban sajnos ez nem mindig volt így, nem járt automatikusan szabadság a gyermekeknek.
Az UNICEF Magyar Bizottság 2013. évi kutatási jelentésének összegzésében olvasható, hogy „Országunk helyzetét az fogja meghatározni holnap, hogy vannak a gyermekek ma”. E mondatnak óriási súlya és jelentősége van. A jövőnk a felnövekvő generáció kezében van, és mi felnőttek nem csak a szavainkkal, hanem még inkább a tetteinkkel mutatunk példát. Egy iránymutatást az élethez, ahhoz, hogyan kell a hétköznapokban boldogulni, a nehéz helyzetekkel szembenézni és minden körülmény között ember és emberséges maradni.
Azzal is szembe kell néznünk, hogy a szegénység és az éhezés nem csak az afrikai, hanem a fejlett országokban is jelen van, sajnos hazánkban is. Sok gyermek csak akkor eszik főtt ételt, amikor a bölcsődében, óvodában vagy iskolában van.
Egy felmérés szerint Magyarországon több tízezer gyermek éhezik és a lakosság közel 40 százaléka él a létminimum alatt. Ezek hatalmas számok, amin változtatni kell(ene).
A különböző pályázatok, programok mind azt mutatják, hogy szükség van a támogatásokra, a felajánlásokra, hiszen sok a rászoruló család, akik ezek nélkül nehezen vagy egyáltalán nem is tudná biztosítani a gyermeke ellátását.
Pontos statisztika nem áll rendelkezésemre, de ha azt mondom, hogy városunkban több száz hátrányos helyzetű gyermek él, akiknek a családja napi szinten azért küzd, hogy gyermekét/gyermeküket el tudják látni, akkor biztos nem írtam túlzó számot.
És hol jó gyereknek lenni? Erre vonatkozóan már készültek felmérések, amely szerint Hollandiában a legjobb, Magyarország a középmezőnyben van.
„Ha gyerek vagy sokszor nagyon nehéz, hogy a világ megértsen, s a világot megértsd.”
