Komló – Valós történetek a föld alól és a felszínről: hol viccesek, hol szomorúak, néha egészen hétköznapiak, de mindig hitelesek. Varga Péter nyugalmazott főaknász Csapjunk a lecsóba! című önéletrajzi könyvében mesél a bányászéletről és városunk múltjáról.
A nemrég megjelent könyv a szerző, Varga Péter nyugalmazott főaknász és bányamentő Komlón töltött 65 évének leírásával indul. Hogyan élte meg, amikor 15 évesen a nagyközségből egy pezsgő, lüktető, reményekkel teli városba érkezett? Milyenek voltak a diákévek, és milyen lehetőségek vártak akkoriban egy bányászra? Milyen kemény volt nap mint nap a föld alatt dolgozni – és hogyan ért véget, majd foszlott szinte semmivé a múlt dicsősége. A szerző a történetet személyes tanulságokkal, kritikákkal, sőt időnként aktuálpolitikai utalásokkal is színesíti.
A bevezetőt követően rövid, színes történeteken keresztül ismerhetjük meg a bányászélet hétköznapjait, a díszletet pedig az 1960-as, ’70-es és ’80-as évek Komlója adja.
“Az a célom, magát a valós szakmát, annak művelőjét, a nyers igaz történeteket, eseményeket tegyem az olvasó elé. Mert mi ilyenek vagyunk. A munkastílusunk, a humorunk, a szomorúságunk ilyen. Bennünket így kell elfogadni.” – olvasható a könyv előszavában.
Egy hajszálon múlott az életük
Nézzünk egy történetet 1982-ből Zobákról. Egy szokásos napsütötte augusztusi napnak indult ez is aztán délelőtt 10 óra körül bekövetkezett a baj. Hatalmas robajjal egy súlytólégrobbabás rázta meg a harmadik szint déli keresztvágatát. A robbanásban többen megsérültek, egy ember pedig életét vesztette.
A Péter vezette bányamentő csapat a délutános műszakban kapcsolódott be a munkálatokba. Az volt a feladatuk, hogy felderítést végezzenek, monitorozzák a kiáramló levegő összetételét. Délután öt óra körül aztán azt az utasítást kapták, hogy menjenek közelebb a robbanás helyszínéhez.
Péter, mint a raj parancsnoka, továbbította az utasítást, ám társa, Tölgyesi István megtagadta (javasolta) annak végrehajtását. Gyanúsnak találta a bánya viselkedését – volt egy erősebb légpangás, amit Péter, miközben telefonon egyeztetett a feletteseivel, nem vett észre.
És ha egy ember nem hajlandó bemenni, az egész rajnak maradnia kell, mert nem teljes a létszám (Bányamentők 10 parancsolata – a szerk.). Ez volt a szerencséjük.
Péter épp telefonált volna, hogy jelzi: nem mennek be, amikor a bánya egy újabb, hatalmas szívóhatást követően ismét berobbant. Az egész csak néhány másodpercig tartott – a lángok beterítették a bányaszakaszt, de mivel mindenki reflexből a földre vetette magát, senki sem sérült meg. Mindössze ennyin múlott az életük. És a bánya egy olyan munkahely volt, ahol ez bármikor megtörténhetett.
Aki kedvet kapott a könyv elolvasásához gyorsan csapjon le rá mert mindössze 10 példány maradt belőle, és az újranyomása kérdéses. Megrendelni a varga.peter48@freemail.hu címen tudják, vagy telefonon a 72/459-747-es számon.
A szerzőről
Varga Péter 1948 szeptember 5-én született Balatonbogláron. 1963-ban 15 évesen került Komlóra, ahol az 501-es iskolában vájár szakmát szerzett. Ezt követően Zobák aknán kezdett dolgozni. Az évek során továbbképezte magát aknász, és bányamentő vizsgát is tett, 27 év munkaviszonyt követően szakvezetőként vonult nyugdíjba. Nyugdíjas éveit is aktívan tölti: fontos szerepet vállal a bányászmúlt megőrzésében és a hagyományok ápolásában. Magán bányászati gyűjteménye egyedülálló a környéken. Három gyermeke született, hat unoka és egy dédunoka boldog nagyapja. Jelenleg feleségével és kutyájával él Újtelepen.
/címlapkép: 7300/
