Napjainkban, amikor szeretnénk, egy ízletes ételt készíteni elkérjük édesanyánk, nagymamánk jól bevált receptjét, ha valami újdonságra vágyunk „fellapozzuk” az internetet. Édesanyám könyvespolcát nézegetve találtam rá egy 1936-os kiadású szakácskönyvre, amelynek a nyelvezete érdekes, ételei különlegesnek számítanak. Ezt követően egy 1926-os és 1956-os szakácskönyv is a kezembe került és a megsárgult, kicsit megfakult papírokon számos mára már elfelejtett receptet olvastam. Úgy gondolom, a legtöbb ételnek megvan a maga története pl.: anya kakaós kalácsa, nagymama almás rétese és még sorolhatnánk. Ezek az ételek generációkon keresztül megédesítik a napjainkat, és féltve őrizzük a recepteket.
Egy jó ételhez sok minden hozzátartozik. Pl.: Mi a jó étel titka? Alapanyag! Már a nevében is benne van, hogy „alap”, legyen szó főételről, desszertről. Ha az alapanyagra, vagyis az összetevőire nem figyelünk oda, könnyen csalódás érhet minket a végeredménynél.
Bolti vagy házi?
Évtizedekkel ezelőtt sokan otthon termelték meg mindazt az élelmiszert, amelyre szükségük volt a háztartásban, nem ettek „műanyagot”, mint napjainkban. Egy szép piskóta a házi tojástól lesz aranysárga, a boltitól sajnos már kevésbé. Az áruházak polcain széles a kínálat „csak” ki kell belőlük szűrni, melyik számunka a legideálisabb pl.: fontos, hogy legyen egészséges és az ára sem rugaszkodjon el. Ez nehéz dolog. Ha nincs arra lehetőségünk, hogy otthon kertészkedjünk, akkor válasszuk a piacot. Egy idős néni, aki csokorban árulja a petrezselymet vagy a kaprot …, nos bennük még nem csalódtam, hiszen friss hazai és olcsó.
Szeretne mindenki egészségesen étkezni, egészséges alapanyagokból ételt készíteni, nem csak azért, mert ma ez a trend, hanem hosszútávon ez a legjobb megoldás. A több évtizeddel ezelőtt írt szakácskönyveket olvasva, nagyanyáink is figyeltek az egészséges táplálkozásra, az ételek minőségére, ők készítetek el sok mindent, ezzel megóvták magukat attól, hogy számos adalékanyagot, tartósítószert egyenek.
Gasztronómiai időutazás
A közel száz éves (1926) szakácskönyvet lapozgatva a „Magyar Uriasszonyok Szakácskönyvét”, sok érdekes recepttel találkozok, megfogalmazásuk, nem hasonlít a mai korhoz, inkább olvasmányos, egyik oldal után lapozom a máikat, és rácsodálkozom egy-egy receptre. A könyv végén találok egy déli és esti étlapot, amely azt jelenti, hogy január 01-től december 31-ig minden napra ajánlanak egy ebédet és egy vacsorát. Nézzünk egy nyári napot, pl.: június 8-ra az ebéd spárga leves, répa főzelék, sertés karaj, fánk baracklekvárral, a vacsora natur szelet, krumpli püré, saláta. Ez szerintem így elsőre jól hangzik, és a többi napot böngészve megbizonyosodok róla, hogy őseink tudták mi a jó étel.
A receptek mellet olvashatunk a könyvben arról, hogyan kell befőttet elrakni vagy éppen lekvárokat főzni. Ez most így nyár elején aktuális téma, ezért nézzük meg hogyan készítették például a ribizke zulucot vagy az barack lekvárt?
Íme az eredeti receptek a könyvből:
Ribizke zuluc
„Mossuk meg jól a gyümölcsöt, leve csöpögjön jól le s a hol nincs hozzá passzírozógép, meg kell szárától tisztítani és szőrszitán átpasszírozni; ha ez megvan, mérjük meg, a hány liter a lé, annyi liter a tört vagy kristály cukrot vegyünk hozzá és folytonos keverés mellett főzzük míg habja el nem fől; ha szép tiszta, töltsük üvegekbe és ha kihűlt, kössük be; málnát is éppen így készítjük; keverhetjük is, 3 rész málna 1 rész ribizli, vagy felesen. ”
Sárgabarack lekvár
„Szép, fáján érett barackot hámozunk, megmérjük; 1 kg barackhoz vegyünk 85 deke cukrot, este cukrozzuk le, gyúrjuk jól össze a cukorral s reggel főzzük, míg a habja el nem fől; minél kevesebb mennyiséget főzünk egyszerre, annál világosabb a színe.”
1926 után egy kicsit ugorjunk az időben és nézzük meg, hogy 1936-ban hogyan készült a tiroli rétes.
„30 deka lisztet, 18 deka vajat, 1 egész tojást, 1 csomag sütőport és 5 deka cukrot deszkán jól eldolgozzuk, fél ujjnyi vastagra nyújtjuk és a következő töltelékkel megkenve, rétesvastagra összecsavarjuk. Tojással kenjük és forró sütőben sütjük. Töltelék: 20 deka cukrot, 10 deka darált diót, 5 tojás sárgáját, 4 tojás fehérje habját, 1/2 csomag vanilincukrot és 10 deka mazsolát könnyedén, egyenletesen összekeverünk. Tálaláskor igen ajánlatos vanilincukorral meghinteni.”
A mai kor és a néhány évtizeddel ezelőtti recepteket olvasva van különbség, de az elmondható, hogy ezekből az egyszerűnek mondható receptekből nagymamáink utánozhatatlan, ízletes és finom ételeket készítettek.
Időutazásunk még nem ért véget, hiszen 1959-es szakácskönyvben is izgalmas recepteket olvasunk, sőt már néhány fotóval is illusztrálva van, igazi retro hangulatot varázsol. Szerintem sok ember kedvence és születésnapokon szinte elengedhetetlen édesség volt a csokoládétorta. Nézzük, 1959-ben milyen recept alapján készítették.
Hozzávalók:
6 tojás, 15 dkg porcukor, 15 dkg daraliszt és 5 dkg csokoládé
„A 6 tojásfehérjéből kemény habot verünk, hozzátesszük a 6 tojássárgáját és kb. 20 percig kavargatjuk. Belekeverjük az átszitált cukrot, a lisztet és végül a megreszelt csokoládét. A tortaformát olvasztott vajjal kikenjük, meglisztezzük és beleöntjük a tésztát. Előmelegített sütőben lassan sütjük. Amikor kihűl, lapjában kettévágjuk és megtöltjük. A krémmel megkenjük a torta oldalátés tetejét is. Megszórjuk reszelt csokoládéval és csokoládés cukorkákkal díszítjük.”
A gasztronómiai időutazásunk most véget ért, de hamarosan újabb receptekkel jövünk.
(címlapfotó: Édeskönyv 1959)
