Random

Bárcsak bacon lennél…! Egy karácsonyi bevásárlás története

Bevezető

A karácsonyi készülődés velejárója, a tömött szupermarketekben való sorban állás, amikor a szeretet ünnepe jegyében végül eljutsz addig a pontig, hogy elképzeled, ahogy az előtted álló nénivel egy ketrecben estek egymásnak szabályozott keretek között. De külön mókás nézni, ahogy komplett családok összeszorított fogakkal halkan, ámbár annál feszültebben anyázzák egymást sorban állás közben különböző indokok miatt.

Nálunk soha sincsen túllihegve ez az ünnep, mondhatni egyáltalán nem stresszel rá senki, olyannyira, hogy a karácsonyi bevásárlást is általában 24-én délelőtt szoktam letudni. Nem volt ez másképp tavaly sem.
Reggel kicsoszogtam a konyhába, belenéztem a fagyasztóba, ahol találtam pár csirke alkatrészt. Gondoltam, ez tökéletes is lesz vacsorának, de azért betekerem őket némi baconbe, úgy talán mégis ünnepibb jelleget kap a fogás.

A terv hamar megvolt, nincs is másra szükségem, csak pár darab baconre. Tisztában voltam vele, hogy a vállalkozásom könnyen kudarcba fulladhat, de összességében reményekkel telve keltem szalonnabeszerző utamra.

Komló legnagyobb üzletében aztán hamar kijózanított a valóság. Üresen kongó sorok, pár lézengő vásárló – a lelki szemeim előtt szinte láttam a polcok között elsuhanó ördögszekereket, de legalább nem volt tömeg. A hűtőhöz érve viszont némi csalódással konstatáltam, hogy az áhított szalonnának szó szerint csak a hűlt helye fogad. Pár szomorú kolbász hanyagul egymásra dobálva nézett csak vissza rám a kifosztott polcról.

Nem gond, gondoltam máshol biztosan sikerrel járok. (Hát nem!) Kisboltról kisboltra járva sikertelenül aztán, egyre inkább kiábrándulva, jutottam el a város második legnagyobb szupermarketébe. Utólag visszagondolva furcsa, hogy egy pillanatra sem futott át az agyamon a változtatás ötlete. Makacsul lebegtek előttem a ropogós baconben sült csirkecombok.

Végül elcsigázottan üveges szemekkel álltam egy csomag kockára vágott szalonna előtt, és elkeseredett állapotomban nem vettem észre, hogy hangosan is kimondtam pillanatnyilag legnagyobb vágyamat:

    – Bárcsak bacon lennél…!

Egy öblös, mély hang rántott vissza a valóságba. – Bacon? – hallatszott a hátam mögül. Megfordultam, és egy 40 év körüli férfi áll előttem, a lábánál gurulós kosárban egy kartonnyi szeletelt szalonnával. Először azt gondoltam, menőzik, hogy neki mennyit sikerült szereznie, de folytatta: – Én is már három napja keresgélem, most meguntam és szóltam, hogy hozzanak ki a raktárból. Vegyél, amennyit szeretnél!

Ilyen nincs! Elkámpicsorodott hangulatom egy csapásra szertefoszlott, megragadtam két csomag lehelet vékonyra szelt szalonnát, megköszöntem és boldogan indultam haza.

Végül tervem sikerrel járt, és egy kellemes karácsonyi emlékkel is gazdagabb lettem.

Szólj hozzá!