Minden más

A társadalmi elvárások alakítanak minket nővé és férfivá

A napokban nagy port kavart a bejelentés, hogy a jövőben nem indulhatna képzés társadalmi nemek tanulmánya szakon, vagy ahogy a politikai vitákban elhíresült: genderszakon. A vita azonban nem arról szólt, hogy milyen jogon hozhat ilyen tiltó rendeletet az EMMI, hanem arról, hogy a mesterképzésre úgysincs szükség, hiszen a buzikról meg a libsi feministákról szól, káros és felesleges. Aki szeretné tudni, pontosan mi is ez az egész, annak adunk egy rövid összefoglalót.

 

Először is tisztázzuk, mit jelent a “gender” szó.

A szó jelentése: társadalmi nem, azaz mindazon tulajdonságok, viselkedésformák és szerepek összessége, melyet a társadalom az egyéntől biológia neme folytán elvár.

Egyszerűsítve: hogy mi van az egyén lába között, az a „sex” azaz a biológiai nem („nő” vagy „férfi”). Hogy a társadalom a biológiai nem alapján milyen személyiségvonásokat tulajdonít az egyénnek, illetve milyen szerepeket vár el tőle, az a „gender,” azaz társadalmi nem: „nőies” vagy „férfias,” illetőleg női vagy férfi szerep, melyekhez a nemi sztereotípiák, előítéletek is kapcsolódnak.

Mivel foglalkozik a “gender szak”?

A nők és a férfiak gyerek, sőt csecsemő koruktól megtanulják a társadalomban, hogy milyennek „kell” lennie egy nőnek, illetve egy férfinak.  Azaz, senki nem születik nőnek vagy férfinak, hanem azzá válik. 

 

A kisbaba nem tudja magáról, hogy fiú-e vagy lány, úgy fogják neki megtanítani, hogy ez mit jelent.

 

Ezt úgy lehet elképzelni, mint egy gyurmát: amíg nem formázol belőle valamit, addig csak gyurma, egy alaktalan massza. De aztán lehet belőle bármi: virág, kígyó, házikó vagy épp kiskutya. Ugyanígy formál minket is a környezetünk. A kislányok babát kapnak meg rózsaszín ruhát, a fiúk autót meg kék ruhát. És elkezdik megtanulni, hogy ők fiúk (ezért pl. nem sírhatnak, ha elesnek) és lányok (ők sírhatnak, hiszen ők a gyengébb nem), és így tovább. Mindannyian beleszorulunk a nő és férfi szerepbe, és igyekszünk úgy viselkedni, ahogy azt a társadalom elvárja. (Ha nem tesszük meg, akkor hamar bélyegeket kaphatunk. Ld.: sokan még ma is furcsa szemmel néznek például egy férfi balett-táncosra, fodrászra, vagy épp egy női buszsofőrre. És persze még folytathatnánk napestig a sort.)

A “gender studies” (társadalmi nemek tanulmánya, genderelmélet)  azt vizsgálja, hogy milyen társadalmi jelenségekhez,  problémákhoz vezet(het) mindez, és hogyan lehet ezeket feloldani, megoldani. Nem pedig arról, hogy kinek milyen a szexuális irányultsága. A cél az, hogy a  társadalom ne kényszerítsen rá egy életutat, egy sémát az egyénre, csak azért, mert az nő vagy férfi. 

 

 

 

Miért probléma, hogy egy tollvonással megszüntetik a “gender szakot”? 

  • Egyrészt azért, mert ez nem (lehet) a minisztérium hatásköre! Hogy valamilyen szak/mesterképzés elindulhat-e vagy épp megszűnik, az a szakma (Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság, Oktatási Hivatal stb.) döntése, nem pedig a politikáé! Most viszont pontosan ez történne: a kormány alá tartozó Emberi Erőforrások Minisztériuma döntene. Ez azt jelenti, hogy bármelyik másik mesterképzéssel is megtehetik ugyanezt, bármikor, minden indoklás és szakmai egyeztetés nélkül.
  • Másrészt pedig azért, mert ezek a tanulmányok olyan fontos problémákkal foglalkoznak, mint a munkaerő-piaci diszkrimináció, a gyermekellátó intézményekhez való egyenlőtlen hozzáférés, vagy épp a családháztartási és gyermekgondozási munka családon belüli egyenlőtlen megosztása. A közjó és a társadalom hatékony működésének ezek (is) alappillérei, az erről való gondolkodás és a hozzá kapcsolódó kutatások pedig közös ügyünk, közös érdekünk.

Fotók: pixabay.com

Szólj hozzá!